Seite - 498 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

498 kivont karddal. A partot csapkodó tenger morajához hasonlóan zúg a boltívek alatt az egybegyúlt búnbánók hangos imádsága, kik erósen verik óklükkel a mellüket, s mély sóhajtozással és keserves nyógéssel esdekelnek Isten irgal- máért. Olykor-olykor a zsinagóga kózepén álló „almemor" nevú cmelvényen, a bol a thorát olvassák fól, erós kézzel rá csap valaki a kemény bórvánkosra, s a tompa zubanásra hirtelen clnémúlnak az imádság zsongó hangjai, csak egy-egy megkésett visszafojthatatlan fájdalmas fólkiáltás szakítja mcg néhány pillanatig a csóndet, mclyben azután folhangzik az elóimádkozó messzeható hangos szava, a mire ájtatosan figyel az egész kózség. Erre karének s ezután ismét a gyülekezet égbe kapaszkodó, az isteni kegyelmet szinte megostrondó kétségbeesett imaüvóltése kovetkezik. Igy tart ez késó éjszakáig, s másnap reggel megint újra kezdódik. Sót némelyek ott várják meg, zsoltárokat és imákat mondva, a hajnalt. E bójtólés, siránkozás és imádkozás másnap estig tart, mikor a csillagok kigyúltával egyetlen hosszan elnyújtott kürtszó vet véget a kínos „hosszú nap"-nak, és a kimerúlt tómeg ebben a folkiáltásban tor ki : „Egy az Isten!" Erre kólesónós üdvózlések kózben ki-ki haza tér megkónnyebbúlten, búneitól megtisztúltan s új reménynyel. Ot nappal utóbb kezdódik a kilenez napig tarto sátoros-ünnep, a zsidók negyven éves pusztai vándorlása emlékére. E napok alatt minden étkezés csak a díszes lombsátrakban kolthetó el, az igéret fóldére való emlékúl pedig a reggel i ájtatosságra pálmagallyakból, mirtusz- és czédrusból kótótt bokrétát (ethrogim) visznek s azt a zsinagógában a négy világtáj felé csóválják. A sátoros-ünnepekre esik a nagy hozsanna-nap is, melyen az engesztelés ünnepén hozott mennyei ítéleteket odafonn kihirdetik. Ekkor még az utolsó pillanatban újra megostro- molják és hangos „Hozsanna, hozsanna! segíts, segíts!" kiáltással igyekszenek megengesztelni Jehovát. Ez ünnepek a tórvényadás (thora) órómnapjával érnek véget. E napon a szent tórvénykónyv utolsó fejezete kerúl fólolvasásra, s utána nyomban rátérnek az elsóre. A gyerekek ilyenkor zászlócskákkal, égó viaszgyertyákkal és piros almákkal vesznek részt a kózórómben; a férfiak tánczra kerekednek a díszes thora-tekercsekkel, énekelnek, újjongnak, nagyokat isznak és lakoma kózben lóvóldóznek is. Ez ünnep után, tél elején a Makkabaeusok hétnapos ünnepe, a „chanuka" kovetkezik, ama esodálatos gyózelmek emlékére, melyeket a zsidó nép e hósei a szírusokon arattak, 141-ben visszafoglalván tólük Jeruzsálem várát. A hagyomány szerint a megszentségtelenített» templomot a kivívott gyózelem után egy kiapadhatatlan korsócskából szent olajjal avatták fól újra; ezért ez