Seite - 500 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

500 hagyott padlókat, megtisztogatják a télcn át bctapasztott s minden levegót kizáró ablakokat, kiszellóztetik az ágynemút, mosnak, sikálnak, asztalokat. székeket, szekrényeket gyalúlnak, új fazekakat, tányérokat és poharakat szereznek a házhoz. A legszegényebb is megtesz minden tôle telhetót ; a gazdagabb pedig elóveszi legdrágább arany- és ezüstnemúit, kristály és porczellán edényeit, suhogó selyem ruháit. hogy mentúl méltóbban fogadja a királyi vendéget, a ki az újjá éledó tavasz pompájában érkezik. Ragyogó gyertyafény árasztja el a házak minden zegét-zugát, békés OrOm száll a gondokkal legterheltebb szívbe is, — hisz legalább nyolcz napra el van látva a legszegényebb kunyhó is élelemmel, meg aztán ez Onnep egy még sanyarúbb élet bilincseiból való folszabadúlás ünnepe. A hófehér takaróval terített asztalon borral telt serlegek és az idóelótti érintés elól gondosan letakart „mazzoth" várja a házigazda áldását, kinek beléptét az ünneplóbe OltOzködött nói családtagok csengö „Boldog ünnepet!" kiáltással üdvözlik. Lassú ünnepélyességgel lépked, templomi éneket dúdolva, a családapa a zsinagógából haza felé, s mcgelégedetten mosolyog a nyájas szoba, a tisztán terített asztal, az üvegekben csillogó bor és a kioltozött fehérnép láttára. Vizsgálódó szemei kOrúljárják az asztalt, vajon nem felej- tettek-e el valamit a szabályszeni folszerelésból : pékláúl az Illés próféta boros serlegét, a ki látatlanúl minden húsvét-éjszakán megjelenik és hörpint a borából ; a sült tojást és a sült csibeszárnyat, melyek az egykori „passah"- áldozat emlékei ; a keserú fúveket, melyek a Mizrai'm (Egyiptom) foldjén töltött kescrú rabszolgaságra emlékeztetnek ; a sulykolt almából és dióból borral készúlt „charosos" nevú, formákba préselt pépet. melyról azt tartják, hogy a zsidóknak az egyiptomiak robotjában teljesített téglavetó munkáját jelképezi ; a csésze sósvizet annak emlékére, hogy a zsidók Egyiptomból menekúlve, száraz lábbal keltek át a tengeren, s végúl a selyem kendó alá rejtett Izráel-Lévi-Kohan jegyú mazzoth-t (ejtsd : maezosz-t), annak jelzéseûl, hogy ma még állítólag három tOrzse él a zsidóságnak : az Izráel, Lévi és Áron tOrzse. F^ rre felolti a családapa fehér kOntOsét, hogy ekkor is az élet mulandóságára emlékezzék, s aztán királyi méltósággal elfoglalja az asztalfön lévó emelt helyét a vánkosokkal megrakott pamlagon, mely valósággal trónt ábrázol ; mert húsvét estején minden zsidó kis királynak érzi magát a saját házában. Áhítatos hangúlatban kezdôdik a bornak megáldása után a követ- kezó szertartás. A család legifjabb tagja ezt kérdi : „Mit jelent rendkivúli elôkészûleteivel a mai este?" Válasziil a családfó elmondja a zsidók Egyiptom-