Seite - 504 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

504 E nyelvhatár mentén tôbbé-kevésbbé széles ove húzódik a vegyes, vagyis rutén-lengyel nyelvû faluknak. Ez óvben a gôrôg-szlàv szertartásúak vannak tôbbségben, de a lakosság már lengyelúl beszél. Hanem -azért magában a keleti, rutén országrészben is találni úgy egyenként, mint csoportosan lengycl falvakat, igy példàûl Lembergtól keletre Bilka és Zuchorzyce kôrnyékén, Sokolniktól délre Hodowica, Zubrzy és Czysek. továbbá Brody kôrnyékén és egyebütt. E mazur gyarmatok némelyike még megtartotta ugyan a latin szertartást, de már elsajátította a rutén nyelvet. Altalában a lengyelségnek bár igen lassú, de folytonos elôrehaladâsa tapasztalható kelet felé. Mcgkell még emliteni, hogy a hatârôrvidéki ôvben a vôlgyek lengyel nyelv- járása nem sok mazur jellemvonást mutât, igy pl. nincs meg benne az a hang- tani sajátság, a melynél fogva a S, dz, ¿ és s hangok helyébe 2, dz, c és s lép, továbbá hiányzik a szûk ejtésû d is. Ellenben a hegy vidéken már mást látunk. Igy a szczawnicai hegylakók, a kik pedig tószomszédosak a ruténekkel, már í/cr-sítenek és a szûk ejtésû á is járatos nálunk ; mind oly jelenségek, a melyek egész Nyugati Galicziában megvannak. E kûlônbség okát abban látjuk, hogy a vôlgyekben a lengyel nyelv évszázadokon át hatott a rutén lakosságra, melynek nyelvét ellengyelesitette ugyan, de az említett sajátságok az ósi nyelv hangrendje ellenében nem birtak érvénvesûlni. A hegyvidékek ellenben késôbb népesedvén be, a két tôrzs ott nem volt oly régóta egymással érintkezésben, s igy e tájakon a lengyel nyelvjárás megôrizhette a maga sajátszerúségeit. Nyugati Galiczia ôsszes nyelvjárásai a mazur csoporthoz tartoznak, a melyben az /, 2, dz, c hangokat s, 2, dz, c pótolja (ellentétben a nagy-lengyel és kujawiai nyelvjárással). Továbbá a lengyel irodalmi nyelvtôl a galicziai, valamint más nyelvjárások is külonbóznek némely oly hang- és alaktani sajátságokban, a melvek kôzûl némelyek régiességeknek tekintendôk. Igy (az említett kivétellel) megtartották a szûk ejtésû á hangot, valamint az u-1 e kifejezésekben : lutoéé, ¡utovaé siç (litoéé stb. helyett). Továbbá y (i) lép az e helyébe e szókban: syr (s/r h.), styry (cztery h.), éekira, iekyra (siekiera h.), vagy i (y) ezekben: syroki (szeroki h.), êirota (sierota h.). Az i (u) félmagánhangzó nyoma gyakral>ban elúljárós kifejezésekben mutat- kozik. minók : ve vudée^ ze Zdkopanego. Az 0-tôvû himnemûeknél az egyes szám birtokos esetében még gyakoribb a régi a, mint az irodalmi nyelvben, igy dvora, klástora, stb. A -ja végû nônemû fônevek egyes számú birtokos esete ¿-ben végzôdik, pl.: studñe, psenice, stb. (irodalmi lengyel: studni, pszenicy). Sok nyelvjárásban a bych^ byk aoristus is megmaradt, a melyet az