Seite - 505 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

505 irodalmi nyelvben a by m pótol, pl. pis at by vi. Ezen aoristusra való hajlásnak tekintendók az ilyen népnyelvi alakok is, mint movitech (móvitem és ez megint móvil jeSm helyett), söt jezdech (vagyok), stb. A gyakorító igék, melyek a régi lengyelben -aval végûek voltak, az irodalmi nyelv -yvac végzôdése ellenében a nép tájszólásaiban -oval képzôt mutatnak. A szôkezdô a elé /, vagy h járúl, az o pedig "o ejtésú. Aj szótag ej-be megy át, így: dej\ dejle. A kt hangpár gyakran cht-xvèk hangzik, és valamennyi nyugati galicziai nyelvjárásban velgi-1 mondanak velki (irva wielki) helyett. A l az il csoportban rendesen elenyészik : prol {firzq.ll helyett), troê (trzqll helyett), koi (koll h.) ; ugyanigy az I is elenyészik mássalhangzók után a II. cselekvô alakú melléknévi igenév múlt idejében : tufs, vód, plót, pók, stb. Sok tájszólásban a szótagvégi ñ is /-vé változott, a mi mellett még a meg- elózó magánhangzó is orrhanggá válhatott : koj\ vagy koj e helyett : kón. Néha e mellett egy henye j is fejlódik a szó belsejében : kojn. Pielñ helyett piel-1 ejtenek, stb. Viszont p¿, {£ fla helyébe on, ón, en a, ¿na léphetett, pl. : vzon, vzena (wziql wziçta helyett). plynon, stb. A sajátszerú alakok kozúl Her es, 6ere említendó bierzesz, bierze helyett, a mely a többes szám harmadik és az egyes szám elsó személyének b'erf, Gero (az irodalmi nyelvben biorç, biorq) alakjaihoz simúlva fejlödött. A többes szám elsó személyének ilyen alakjai, mint bedemy (bçdzieviy h.), bieremy (bierzemy h.), szintén az egyes szám elsó, illetôleg a többes szám harmadik személyéhez való simúlás által jöttek létre. Végúl az egyes és többes szám elsó személyének ¿-je a többi alakok hatása alatt fejlödött, a melyekben ez a hang nem változott; így lett pl. riese, ñesq a nele és 6ere, b'ero a Berç stb. mintájára. Midón ezek után Nyugati Galiczia néhány nevezetesb nyelvjárásának jellemzésére térünk át, elóljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a tájszólások vizsgálata e tartományban még nem gyújtott oly dús és kimerító anyagot, a melynek alapján a galicziai lengyel nvelvjárásokról teljes képet nyújthatnánk. A lengyel nyelvjárások búvárlatának alapjait e vázlat szerzóje vetette meg értekezéseinek a sziléziai oppclni tájszóláson kezdódó sorozatával, s az ó nyomában és útbaigazításai szerint haladnak ez ido szerint tanítványai és más tudósok e téren. De még nines minden vidék egyaránt átkutatva. Igy példáúl a Tátra-hegység tOvében fekvó Podhale nyelvjárását Krynski A. A. írta le (Gwara zakopañska, Rozpraivy X. Krakó 1883); a Beszkidek hegylakóinak tájszólásait dr. Ko sin ski V. és dr. Kopernicki j. tanárok ismertették (Spo- strzezenia nad wlalciwosciavii jçzykowemi w tnowie górali fíieskidowych. G. 64