Seite - 508 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

ôoè to be me daly, vie (my), ve (?vy , stb. szavakban és kifejezésekben. Á szôkezdÔ u elé II járúl, pl. : huzda. A tôbbes 3. személy ^-ja om- vagy àm-nak hangzik : s ó m, kupóm. A II. cselekvô melléknévi igenév múlt idejének o/-jából on és on lett : stanon, zacon, vzon. Az (la, (li is ¿na-, (ni-be megy át : minçni. A szóvégi -em, -ym és néha az -en is f-vé változik : i^/f, s« oknç, za tç (tym). Az ym, in szótagból is orrhangú v, / válik : sósty, cárny, dlug¡, pod velgj. A c//-t vagy erósen hangzó //-nak, vagy hehezetnek ejtik a szó belsejében magánhangzók elótt : hl¿b, hlop. prehodiili. A szók végén ellenbcn k lesz belôle : tyk (tych). Sajátságosak e nyelvjárásban a muchói>, cmóv birtokos esetek (Alwernia kôrnyékén és egyebütt, sót sercóv stb. is); továbbá a tobe sajátító (ciebie helyett). Ilyen alakokat, mint vidíálech, vidíálek, már az imént említettünk. A do-\al járó sajátító helyett ku-\al kapcsolt tulajdonítót hasz- nálnak és végûl przez helyett bez-1. A Kárpát-vidékek nyelvjárásaiban egyes oláh szavak is járatosak, melyek az ide bevándorlott oláh pásztorok útján kerûltek, s így leginkább a pásztorkodásra és az azzal kapcsolatos dolgokra vonatkoznak, minók pl. : ivalach, baca, kyrdel, hurma, turnia, bryndza (juhsajt), zenczyca s még mások. A házi eszkôzôk és a ruházat díszítésében is mutatkozik az oláh hatás. A Podhale nyelvjárásában továbbá magyar kolcsónszók is vannak, mint : bojtar, banovaé kogo (nyugtalanítani, a magyar bántani igétól), gierka, baga, falat, bagar, //asen, hymy és mások. Egyébként a lengyelben a magyar kolcsónszók száma nagyon csekély, ilyenek : giermek, szereg és mások. Limanowa kôrnyékén s a szomszédos Beszkid-vidéken és Wadowice, meg Biata mellett némely falukban csak egy o orrhangzót használnak. A nyugati nyelvjárások csoportjában (Krakó, Bochnia és Wadowice vidéke), de egyebütt is megvan a másodrendú orrhatigzók képzésére való hajlandóság. így Brzesko mellett az á, e és o hangokat m és n elótt zárt és nyílt szótagban az orron át ejtik : dom, jpn, sloma, stb. Továbbá itt — igaz. hogy csak bizonyos esetekben — a ¿, dé, ¿, s megtartja rendes hangzását. A jezdech jelenidejú alakot itt is hallani. Ajakhang elótt orrhangzók gyakran még egy m-mel erósbódnek, más hangok elótt pedig «-nel, pl. : zçtnby, potçmpic, Svénto, p¿n¿\ holott az -a végú nónemúek egyes számú eszkóz- határozó esetének -<?-ja, valamint a névmásoké is, -om lesz : Jlaszkom, z miiodom, .< ñom. Hasonlóképen a jelen idó tóbbes számú harmadik szemé- lyében : kvadom, írijom. Krzçcinben a II. cselekvô melléknévi igenév múlt idejének il, yl végzódése ól-lá változott, mint még sok más nyelvjárásban ;