Seite - 510 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

510 pekno, dobro; ép így az egyes szám eszkózhatározó esetében is és a többes szám 3. személyében : pejo, kochajo. A zárt / a német ö hangja felé hajlik : grebej, <? helyett pedig i, y járja : ípivka, Sfiivac; az à-t ?£)-nak ejtik. Az r z-vé változott, de nema mássalhangzók elött, valamint utánuk is .v-nek hangzik : zeviej, kozonek, ksyvda. Az i helyébe 7/ lép : 7/^, ez az 7? pedig a szó belsejében mássalhangzók után és 77, 0 elótt elvész : sine, chodny (chlodny). A kettós szám elsó személye itt is megvan : gávozyva, dostaneva, stb. Brzezinyben, valamint keleti Galicziában is, egy sajátságos kettós magánhangzó hallható, a mely az éa ósszerántásából eredt. Ajakhangok után ez /a-nak hangzik : ch/iac, Továbbá az j-t itt megkettôzik : do lassa, ihçsso, s ugyanígy tesznek Gdów és Bochnia kórnyékén, meg a Raba mellé- kén is. A névszó kettós számának maradványai itt : dva korca, garca; az igeragozásban pedig : bérva, de egyúttal ily alakok is : dajina, veéma. Figyelemre méltó továbbá az, hogyan bánnak el egyes nyelvjárások az o-val. Igy pl. egy Tarnów melletti nyelvjárásban minden szókezdó, valamint torok- vagy ajakhangot kóvetó o-ból ve lesz : uegon, uekue (oko), kuelano, kuevál, skuero, díeckue, guerzki, guespuedárz, chuep, chuedzuu, chueé, stb. Fog- és inyhangok, valamint r után pedig ¿ válik az «-bol, pl. : debre, destáti, terba, tefiié, paneve, nega (noga). Néha az orrhangok elótt és a szóvégen az tf változatlan is marad : uegon. tron, dzvonek, vrona, moment, domu, spuero, skuero, hotieto, toéto, jakto, stb. A Kalwarya melletti (Wadowice kerúlete) Zebrzydowice nyelvjárásában minden szókezdó és mássalhangzót kóvetó nyílt o «¿-vé változik : uoceé, uögen, uökap, kuötio, puöle, muöva, stb. A folyékony /, I (ti) és r hangok után megmarad a tiszta o : chuop, strona, sirota królova, stb. Iwkowa nyelvjárásában (Brzesko kerúlete) a szókezdó és mássalhangzókat kóvetó o-ból 7/¿> lesz : uorac, kuopaí, ivuorek, stb. ; r után pedig e lesz az 0-ból : rebuota, mrezu, grebu, de mróz, grób, stb. A rutén határvidék és Keleti Galiczia lengyel nyelvjárásait, mint már említettük, az z, dz, c hangok ejtése jellemzi ; továbbá a keskeny ejtésú <¿ elenyészése. Az 0, ¿—a inyhangok (palatalisok) elótt itt az ajakhangok nem lágyúlnak meg, mint egyebütt a lengyelben ; e helyett azonban a magán- hangzókat kettóshangokúl ejtik, így : /a, (/V, /<?), pl. : ¿/¿/úf, viere, pieknyj, bjaiyj, viara, stb. A szóvégi hangsulytalan e —^ /-nek hangzik : (niesie), tobi. De az is megtórténik, hogy ¿ helyébe is í? kerúl : 0;/ chvale a chvali és 077 czynie a czyni helyett. A melléknevek rutén végzódésúek : pieknyj, rovnyj. A múlt idôt is rutén módra képzik : ja m ¡al, ty chodzil,\ stb.