Seite - 516 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

516 OHKO, oíiKa (nôn.) oííkííí. ofnaiii. pl. x.ibióóÜKO (kis kenyér). ro.ioBÔÎina (kis fej), ciBéfiniH (szôkécske). 13. A senilcges melléknév egyes nominativusa oe-re végzôdik, pl. PÍMHOE 110.1 e (sikmczô), BOJÓBOS BOKO (ôkôrszem). 14. A mellék- név tôbbes nominativusa mind a három nemben ufii-val végzôdik, pl. ciBbifii Koni (tarka lovak). óíjhÍÍí ro.iyôsi (fehér galambok). 15. Az c-szel valô szô- kezdés, pl. CKpbuó és Kpu.ió (szárny), cnáBKa és KíÍBKa (holló). 16. A kôzrutén mo-ja iiio-nak, sôt itt-ott a mazurok szomszédságában uo-nak is hangzik. 17- Egészen sajátságos és e nyelvjárást jellemzô, hogy bizonyos esetekben a n, 6, B, M ajakhangok, a T. 4, H foghangok, meg a sziszegô 3, c hangok lágyúlnak. Ezt a kiejtésben gyengén jelzett lágyítást '-vel jelóljük, pl. n'ec (kutya), n'epo (toll). 6'épá3a (nyir), B'ecHá (tavasz), M'ÍCTO (hely), T'eó'é (téged), 4'épcBO (fa), 3'épue (mag), c'epua (óz). Ezen nyelvjárás hangsulya nem mindig egyezik a kôzônséges rutén nyelvével, pl. cnypá (bór) a kôzrutén CKipa helyett, B'ép'ôa (fûz) Bepóá helyett, niporH (derelye) iniponi helyett. A keleti nyelvjárásokat általában az jellemzi, hogy az eredeti xi (bi) hang i-vel (magyar i) cseréltetik fol, a bi elnyomja az i-t, s végûl mindkettô a kôzép H-be megyen át. Ez a hangbeli átmenet kelet felé haladva csok lassanként vehetô észre. Az i (ô) hang a t helyett álló i-vel a kiejtésben gyakran folcserélôdik. Ezeket a ruténeket, mert a lenni (6yrn) segédigét y-val ejtik, a 6yB, 6yja, óy.io. nyugati testvéreik bulaki (óy.iaKu) néven nevezik. A bylaki-k és a bulaki-k kôzôtti határ természetesen nem éles. Vannak bylaki-k itt-ott a bojki-k kôzôtt, Drobobycz vidékén (pl. Opaka-11) és itt-ott Zolkiew kôrûl, pl. Werchratán, sôt egészen Lembergig is elriyûlnak. (Sczerzec). Viszont kôzôttûk is vannak falvak, a melyekben óyi'ii, 6yB. óy.ia, óy.io hallhatôk, pl. a Mosciska melletti Laszki. A laszkiakat a szomszédjaik bulasy-nak nevezik. A hegyi bojki-knál még megvan a bi hang, sôt igen gyakran el is nyomja az i-t, de nem oly kemély és nem oly mélyen a toroklxil hangzô, mint a lemki-k és a zamisanci-knál. Ehhez a keleti csoporthoz tartoz- nak a bojkik-k, a huczulok, vagyis a dJli Pokutve-beliek, az éjszaki Pokutye- beliek, az opolanok a bátyukokkal és a volhynia-podoliai nyelvjárás. A bojki-k nyelvjárása (valószinúleg a nyelvükben használt óofóe (60e) igaz: úgy van, szócskától nevezik óket így) némely régies alakjaival és igen sok régies szavával tûnik ki, pl. »yKÓBUHa (gyûrû), pácnpa (viszály), Mbiuina (in), onaTb, (onaT) (ismét). cipya (ér). Kûlônôs sajátságai kôzûl emlitendôk : 1. A szó kezdetén álló magánhangzó elé íi járúl, pl. HÓBa4, HoBéc (zab). 2. A kemény bi hang még súrún elófordúl, bár itt-ott nyújtott ¿7-nak ejtik,