Seite - 521 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

521 lo. X.ióiit'U, Bopoß^n kcmény végzódésúek, dea gen. már lágy, tehát x.iónufi Bopoôué. i l . Az p alig észrevehetóleg lágy, ezekben : nocap" (gen. uocap'é), nop,e40H, olykor kemény is, pl. óypa (vihar) és ôyp'e óypa helyett. 12. A CKIIÍÍ végû melléknevek c hangja kemény, tehát: pycKHil, uo.ihCKiifl. 13. IH helyett N(I áll ezekben: CHHHÜ (cHiia, CHiie), TpéTHÍI (TpeTa, Tpeie). 14. 6 áll H helyett, pl. uibinKé, rpyuiKé, — manKH. rpyiUKH helyett. 15. lIoró helyett io, Osadca Mihály. pl. qo Mené KJH'ieiii ? (miért hívsz?). 16. A jelenidó egyes harm, személyé- nek T (Tb) véghangja megvan ugyan, de nagyobbára el szokott esni, tehát KÓCHT, poÔHT helyett és mellett KOCH, poón (ó kaszál. dolgozik). 17. Az eszkozhatározó 0B-val képeztetik, pl. KOÓI'UOB (kanczával), de az o» is megvan. 18. A nönemu fönevek többes genitivusa gyakran ÍB, pl. CTO40JIÍB (csûroké). 40JHHÍB (volgyeké). 19. A melléknevekbôl képzett határozók hangsulya a praepositión van, pl. Há-cyxo (szárazon), Há-CKopo (gyorsan). G. 06