Seite - 527 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

527 kozásuk, s csak az ettól szabadon maradó idót fordították egyébnemú munkára. Minden készítményükct os i szokások és hagyományok szerint csinálják. Az eddig mondottakból világosan kitetszik a galicziai háziipar mivolta, t. i. az, hogy az ipari munkásság mindig csak mellékes és fókép téli foglalkozás a gazdálkodás mellett; ez szolgáltatja úgy az iparhoz kelló nyers anyagot, mint az ósszes élelmi szereket. Elárúsítás csak annyiban tórténik, hogy a paraszt jó termés idején a fóloslegét eladja, vagy esetról-esetre egy-egy darab vásznat, egy-egy maga égette korsót, vagy maga szótte kóntóst is piaczra visz, ha neki és a háznépének épen nincs rá szüksége. Már a legfutólagosabb széttekintés mellett is fóltúnik, hogy Galiczia külonbozó vidékei parasztságának viselete szabásban és alakban nagy külón- féleséget mutat; minthogy pedig c viselet hajdan teljesen és jórészt még raa is a háziipar terméke, e külónféleség annál szembeótlóbb, mentúl kozelebbról veszszük szemügyre az egyes vidékek népességének lakóhelyeit. szokásait és erkólcscit. Világos, hogy nagyon külonbozó eredetú népesség van e tartományban, a melynek hosszú, nyugatról kelet felé aránytalanúl keskenyen húzódó sávja, a mai Galiczia és Lodoméria a krakói nagyherczegséggel, valamint Auschwitz és Zator hcrczegségekkel együtt, csupán darabja egy régibb tórténelmi egységnek. Továbbá nem tévesztendó szem elól, hogy a hajdani lengyel birodalom e részei hosszú idón át határterúletek, még pedig a Kelet és Nyugat kozótti határvidékek valának; miért is évszázadokon át igen gyakran voltak Kelet és Nyugat háborúinak színterci, valamint a leg- külónbozóbb ázsiai népek betóréseinek, mongolok, oroszok, de nyugat felól svédek, a moldvai oldalról és Oláhországból pedig tórókok, stb. beütésének is mindenkor kinálkozó zsákmánya. Mert e hadjáratok legtóbbjének a zsákmány- szerzés volt a fó czélja, a legbecsesebb zsákmány pedig akkoriban a hadi- foglyok mentól nagyobb száma volt. Egész országrészek lakosságát hurczolták el, legkivált Podoliából; s a ki csak valamiféle munkára alkalmas volt, azt fókép Azsia és Ejszak-Afrika rabszolga-vásárain adták el és használták minden képzelhetó dologra. Ily hadjáratok és becsapások után sokszor egész területei néptelenedtek el az országnak. Ezeket azután új lakossággal kellett betelepí- teni. Elsó sorban saját hadifoglyaikat, a kitakarodó idegen csapatok elmarado- zóit, a garázdálkodó muzulmán csordák hátrahagyottjait telepítették le. De más lengyel tartományok kivándorlói, nemkülónben Nyugatról kerúlt hadifoglyok és egyéb mindenféle hadviseló népség is szakadt ide; miért is nem csoda, ha itt-ott mazur, kozák, tatár, svéd, litván, német, oláh, torók, stb. gyarmatokra