Seite - 532 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

532 A sz'ènyeg- vagy kilim-szôvés. „Kilim" valamely keleti nyelvcn, úgy mondják, szönyeget jelent, innen „kilimek" a. m. kis szônyeg. Régebben, sôt még századunk elején is e szônyegek gyártása egész Keleti Galicziában nagyon el volt terjedve. A házban fali vagy egyéb takaróúl, a szabadban a tanyázó hely beterítésére használt szônyegek szôvésének szokása keleti eredetû és fókép oly vidékeken honosúlt meg, a hol keleti hadifoglyokat telepitettek le, így Zbarazban, Tokiban, Zatoscében, stb., valamint Podôlia nagy részében, a hol szintén a muzulmánok fogságából visszakerúlt lakosság honosítá meg használatukat, szovésük módját és mintáikat. A szôvôszékek, melyeken még ma is egyszerú háziipari módon készülnek, egészen ósi hagyományos beren- dezésúek. E szônyegek természetesen csak a szôvôszék szélességeig szöhetök, hosszaságuk ellenben akármilyen lehet. A hol gyártásuk honos, ott idó- haladtával bizonyos állandó, jellemzó minták fejlödtek ki. Ezek stilizált virágok széllel, vagy a nélkül, a szélekig futo minták, stb. Általában minden takács saját vidékének irányadó izlését követi ugyan, de azért saját mintái is vannak, a maga módja szerint rendezi azokat és választja meg a színeket. E minták és elrendezésük helyi elnevezésúek és apáról fiúra szállnak. Minden meg- rendelö fest ve viszi a gyapjút a takácshoz és maga választhat magának mintát, vagy pedig a takácsra bízza a minták megválasztását és elrendezését, a ki a minták színezésében a kapott gyapjú színéhez alkalmazkodik, mert a saját gyapjúját a maga használatára szövi meg. Sajnos, ma már itt is megtôrténik az, a mi a házi- és kisipar egyéb ágaiban, hogy a megrendeló fitymálja a hagyo- mányos paraszt mintákat és valami divatos, a tárgyhoz épen nem illó rajzot követel. Minthogy a galicziai parasztoknak amúgy is nagy hajlandóságuk van az utánzásra, ma már nem ritkák az ilyen esetlen divatos minták úgy a szónyegszovés, mint a háziipar egyéb czikkei terén. E kilimek a parasztnak ágy-, lócza-, kocsi-, szán- és asztaltakaróúl egyaránt szolgálnak, asztalra kivált ünnepi alkalmakkor, vagy pedig a templomban. Gondosan órzik ezeket a » családok és csak a legvégsó szükség esetén adják el. Epen ezért igen nehéz régi jó mintázatú és igazi tartos színezésu kilimet kapni. A kilimszóvés külön- ben némely vidéken már valódi kisiparrá lett. Mostanában a háziipar ez ágával a Zbaraz melletti Klebanówkában Fedorowicz Tádé lovag, a skalati kerületbeli Oknóban pedig Fedorowicz László lovag foglalkozik, a kik birtokaikon több takácsot telepítettek le, és új szôvôszékeken, de a régi minták és színek meg- tartásával dolgoztatnak. Potocki Oszkár gróf Buczaczban szintén kisérleteket tesz régi „makaty" nevú keleti szóvetek, valamint régi lengyel övek után-