Seite - 546 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

546 divatját múlt, óriási fúvó hangszert. Az eleinte három, utóbb ot—hét húrú kithara, mely régente a délszlávoknál nagyon el volt terjedve, lengyel fóldón a lantot pótolta, de nem sokáig maradt divatban, azonban a népnél egész a XVII. századon inneni idókig megtaláljuk. A baridura és a theorba csak nagyságra nézve külónbóztek egymástól. Amannak 13 húrja és mindenféle hangnemre hangolható mély húrjai, emennek 25—33 húrja is volt. A lyra a kiscbbik oldalán forgattyúval ellátott három húrú szekrény volt, melynek teljes hanglépcsójú húrjait a forgattyúval pengették, mikozben a húrokat a balkézzel lefogva, adatták velük a kivánt hangokat. Ezt a kintorna-féle hangszert még ma is mindenfelé használják, és fókép koldúló énekesek kisérik vele jámbor nótáikat. E „lyrniki"-nek nevezett koldúsok a hajdani „kaleki" és „slepcy" utcklai, csakhogy sokkal csekélyebb becsúlésben részesúlnek. Mindazáltal bizonyos méltósággal gyakorolják a mesterségüket és mint sajátszerú népies alakok minden búcsún ott vannak. A nép seregestúl tódúl kóréjük és szívesen ád nekik alamizsnát. A már említett hangszereken kivúl még a hegedú, bogó, czimbalom és tóbb fajta dob is szokásos a rutén népnél. Kiváló gondozásban részesúlt itt mindenkor az egy/idzi zene. Az orosz templomi ének mindjárt a kereszténység fólvételével kezdódótt és csakhamar rendkivúli fejlettségre jutott. Az énekek ugyan góróg szóveggel kerúltek Konstantinápolyból az országba, a melyet azonban elég korán oroszra fordí- tottak. A fejedelmeknek az egyházi zene irán ti meleg érdeklódése, melynek tanújeléúl maguk is együtt énekeltek a néppel az isteni tiszteleten, idegen zene- tanítókat, tóbbnyire bolgárokat és górógóket édesgetett a rutén foldre. Már Nagy Vladimirnek is valának ilyen bolgár énekesei, kik az egyházi éneket vezették; ezeket domesticusoknak, didaskalosoknak vagy regenseknek nevezték. Nevezetes regens volt Lukács, ki 1053 kcirúl élt. I. Jaroszláv idejében e fejedelmi szolgálatban álló ének- és zenemesterek külónféle iskol^kban is taní- tottak és oktatva járták be az országot. Az országnak I. Jaroszláv utódai alatt tóbb ízben tórtént fóldarabolása sem gátolta a zene múvelését, sót a fejedelmek versengése még elósegítette a zenei termékek kólcsónós kicserélését. Csak a tatárok berohanása akasztotta meg e téren is a továbbfejlódést. Addig egyes buzgó papok is alapítottak énekiskolákat és bevándorlott diákokra bízták a templomi ének vezetését. Mindez tetemesen hozzájárúlt a népben amúgy is meglévó élénk zenei érzék fejlesztéséhez. Amaz a kitúnó halláson alapszik, mely valamennyi délszláv néppel kózós és nemcsak a tiszta hangvételt teszi lehetóvé, hanem azt is, hogy az énekes mindig eltalálja a dallam hang-