Seite - 552 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

552 Ez énekek legtübbje aligha régibb a XVI. századnál; nagy tóbbségük pedig akkoriban keletkezett, a mikor a katholikus egyház minden erejét megfeszítette a reformáczió leküzdésére. Némely tudósok azt vélik, hogy a huszita háborúk alatt Csehországból számos világi és egyházi ének kerúlt és terjedt el a huszita hitvallás kovetóinek revén Kis-Lengyelországban. E nézet azonban csak a világi dalokat illetóleg helyes. Mert, ha Olesnicki Zbigniew bibornoknak a világi huszita dalokra vonatkozó tilalma nem volt is foganatos, az egyházi énekekre nézve nem maradt eredménytelen. A lengyel népzenének már említett fó jellemvonásánál fogva számos lengyel dal egyúttal tánczzenéúl is szolgálhat. A dalok e legszámosabb fajtája csupa tósgyokeres lengyel dal-typust foglal magába, melyekról határozottan mondható, hogy minden idegen hatás nélkül fejlódtek. Ezek sorába tartozik a krakowiak, a polonaise és a mazur. A krakowiak, a kis-lengyel népzene e jellemzó alkotása, Krakó kórnyékén és fensíkjának egy részén honos. Vidám kecses dallama, mely néha egy egész nyolczadnyi hangterjedelmú, kétnegyed ütemú róvid tételekben mozog. Az ütemek szokatlan helyein kiemelkedó erós hangsulyjai lágyabbakkal váltakoznak, a mi dallamának élénk fürgeségét meleg bensóséggel párosítja. Idómértéke mindig élénk, habár néha a szavak értelme kedveért meglassúl. A nép ugyanis énekli is, tánczolja is a krakowiakot ; idóról-idóre egy-egy tánczos a tánczosnójével sorjában a zenészek elé lép s egy rógtónzótt kétsoros vagy teljes szakot énekel, a mit aztán a zene tovább játszik, és az egész társaság e szerint tánczolja a kóvetkezó fordulót. A krakowiak a lengyel népnek minden érzését és hangúlatát, reményét és ónbizalmát, fiatalos életkedvét s egész a hetykeségig fokozódó merész bátor- ságát híven tükrózi. A népzenében még ma is kiváló helye van s mostanában számos új motivummal gazdagodott. Noskowski, Paderewski, Zarembski, Zeleñski és más jeles zeneszerzók a múzenei typusát is megalkották. A krakowiakon kivúl ugyanilyen ütem az alapja még sok népdalnak, melyek- nek rhythmusa azonban a polkához hasonlóbb. A polonaise és a mazur háromnegyedes ütemú, a mely dalokban igen gyakori. Lassúbb idómérték és lágyabb hangsulyok, melyek kivált a mazurban mutatkoznak, e dalokat igen változatosakká teszik, a mi némely néprajzi írót annyira megtévesztett, hogy az egyes vidékek szerint más-más jellegú alfajokat külonbóztettek meg hibás fólosztásukban. Pedig e dalok mind ugyanegy nagy család tagjai, a melyen belúl az egyes csoportok csak az idómérték és a hangnyomaték tekintetében külfinbóznek egymástól.