Seite - 556 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

506 Felsztynski volt a krakôi akadémia elsô zenetanafa. „Opusculum musices" (1519) czimû munkâjâban részlctesen értekezik a choral és az alakzatos zenérôl. Hymnusai 1522-ben jelentek meg. Lembergi Mârton, Zsigmond Agost udvari orgonâsa, otszôlanui miséket és az egész évre szôlô egyhâzi énekeket szerzett. Az emlitett hârom zenész kôzt legjelesebb Szamotulski Venczel (szùletett r 1529 tâjân), Zsigmond Agost kirâly udvari zenészeinek karmestere volt. Legkivâlôbb szerzeményei Montana hires gyujteményében vannak, a mi annak bizonyitéka, hogy Szamotulskit Németorszâgban is ismerték és becsulték. I. Zsigmond és fia, Zsigmond Agost, igen szerették a zenét, miért is nemcsak sok jeles zenész tartôzkodott udvarukban, hanem az 6 idejôkben keletkezett az az intézet is, a mely a legtôbbel jârûlt az egyhâzi zene kirrjuve- léséhez. I. Zsigmond kirâly alapitotta ugyanis 1543-ban a krakôi kirâlyi zene- és énekkar mellett a Rorate-énekesek collegiumât, melynek fônôke a székesegyhâz plebânosa volt s mely eleinte kilencz énekes kâplânbôl âllott. E testûletnek kôtelessége volt a kirâlyi énekkarban naponként „finom olasz môdon" énekelni. Ez egészen a XVIII. szâzadig fônnâllott és tizenhét vezetôje majd mind kitunô zenész volt. A le'gjelesebbek : Szadek Tamâs, Kicker Kristôf, I. Zsigmond udvari orgonâsa, a jezsuita Brandt, kinek âhitatos énekei a nép kôzt is széltében elterjedtek, és Zielinski Miklôs, ki tôbbszôlamù énekeket és zenekari muveket szerzett. Osszes muvei 161 l-ben jelentek meg Velenczében. Munkâjânak egy példânya a krakôi Czartoryski-féle mûzeumban van. A XVI. és XVII. szâzad zeneszerzôi kôzûl kétségkivul Gomôlka Miklôs a legjelesb, kinek életérôl azonban igen keveset tudunk. Csak meglehetôs valôszinûséggel âllithatô, hogy a galicziai Jaslowiecben szùletett és hogy alighanem a hatalmas Jasiowieckiek udvari karmestere volt. Legnevezetesebb muve a Kochanowski zsoltârainak zenéje, mely 1580-ban jelent megKrakôban. Kortârsait fôlûlmùlja ônâllôsâgban és szabadon szârnyalô képzelembcn. Kerûlve a hangok nyugtalan és kifejezéstelen mozgékonysâgât, mesteri kézzel tudja az egyszerii nemes dallamot dus ôsszhangzattal jellemzô kifejezésuvé tenni. A XVII. szâzad is gazdag volt honi tehetségekben. III. Zsigmond kirâly- nak és fiânak, IV. Vladiszlâvnak a zene irânti meleg érdeklôdése hathatôsan buzditotta a torekvô zenészeket. A Rorate-énekesek kôzûl valô utolsô zene- szerzô, ki még a tiszta egyhâzi stilust muvelte, Gorczycki Gergely, a krakôi székesegyhâz karmestere és fô gyôntatôja volt (meghalt 1734-ben). A régi lengyel mesterek muvei nagyrészt még kiadatlanok. Egynéhâny a Lilius Vincze nevezetes munkâjâban (1604, Krakô) és kulfôldi gyujtemé-