Seite - 557 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

557 tiyekben jelent meg belölük. Legnevezetesebb és legteljesebb e gyújtemények kózúl a Montanus János- és Neuber Ulrik-féle, melyet a XVI. században Nürnbergben adtak ki. Lengyel írók, kivált a Varsóban élt Poliñski, becses tanúlmányokat írtak a régi lengyel mesterekról és munkáikról. Eitner Róbert ismeretes zeneirodalmi munkája (Sammelwerke des XVI. und XVII. Jahr- hunderts, Berlin) számos becses adatot tartalmaz róluk. Mindezzel azonban a lengyel zene tórténelmének nagy hézagai koránt sincsenek betöltve, mert a honi és külföldi irattárak dús forráskincse még csak részben van kiaknázva. A legutolsó évtizedben Surzyñski József, a poseni székesegyház papi rendú karmestere és orgonása, nagy buzgalommal és szakértelemmel látott a krakói székesegyház irattárában levó anyag átkutatásához. Eddig három füzetet adott ki „Monumenta musices sacrae in Polonia" czímú gyújteményéból, mely becses életrajzi és torténeti adatokón kivúl a XVI. és XVII. század lengyel mestereinek számos szerzeményét közli. A lengyel királyok nemcsak az egyházi zenét fejlesztették, hanem udvarukban jó zenekar és jeles énekesek fontartásáról is gondoskodtak. Kiváló lantjátszóik voltak. Ezek közt leghíresebb fíak/ark Greff Bálint, Zsigmond Agost király udvari lantosa. Mesteri játéka ép oly híressé tette ót, mint csúnya alakja. A nevét is sokfélekép elferdítették. Lengyelországban általánosan Bekwarknak hítták. 1515-ben született Erdélyben ; ifjú korában sokat útazott és I. Ferdinánd bécsi udvarában is hosszabb idót töltött. 1549-ben Zsigmond Agost udvari lantosa („citharedus") lett és „a többi királyi udvari lantosok"-éhoz hasonló fizetést kapott. Borbála királyné halála után különösen nélkülózhetetlen volt az udvarnál, mert a királyt csak a derék lantos játéka tudta vigasztalni. Azonban máig sincsen folderítve, mi bírhatta Bakfarkot e jovedelmezó állás elhagyására és hogy miként vesztette el, vagy egyáltalán igaz-e, hogy elvesztette lithvániai jószágát. Bakfark innen Posenbe ment, aztán Bécsbe s végúl 1570 kórúl II. Miksa császár udvarában kapott alkalmazást. Olaszországban halt meg. Elsó, „Harmonía musicae" czímú munkáját Krakóban nyomtatták. „Opus musicum"-ának, melyben saját, valamint más jeles mesterek lantra írt szerzeményeit egybegyújtotte, csak az elsó kötete van meg a bolognai múzeumban, a második valószinúleg örökre elveszett. Ezeken kivúl még a „Premier livre de tabulature de luth, contenant plusieurs fantaisies, motets, chansons français et madrigals" czímú munkája említendó. De nemcsak a királyok, hanem a lengyel fónemesek is igyekeztek udvaraikban jó zenekarokat, kiváló énekeseket és lantosokat tartani. Azonban