Seite - 558 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

558 mentûl jobban emelkedik Lengyelorszägban a zenészet, annâl több idegen névvel, különösen olaszszal és némettcl talâlkozunk. Nem sokära kiralyï dalszinhäzröl is hallunk, melynek virägzö kora azöta kezdôdik, a miöta Varsö lett az orszâg fôvârosâvâ. Ez a kor föleg III. Zsigmond és IV. Vladiszlâv idejére esik. Olaszorszâgot ügynökök jârtâk be, hogy a legjobb énekeseket és zenészeket összetoborzzäk. IV. Vladiszlâv nem riadt vissza semmi nehéz- ségtôl, hogy a legjobb énekeseket udvaräba édesgesse, s habâr kevésbbé pazarül költekezett, annâl melegebb pârtolâsban részesitette énekeseit. Az udvarâban megfordùlt külföldiek csodâlattal emlékeznek meg kitûnô zene- karârôl és énekeseirôl. A muzene ilyen âpolâsa azonban nem kedvezett a nemzeti zene fejlôdésének ; sôt ellenkezôleg, a honi tehetségek érvényesûlését csaknem lehetetlenné tette az idegenek dédelgetése. Ezért a XVII. és XVIII. szâzad a lengyel zene tôrténetére nézve alig nyùjt valami érdekeset. Mig Németorszâgban, a hol pedig az olaszok szintén hatalmas pârtolâsban része- sûltek, idô haladtâval a belföldi tehetségek is ûtat tudtak maguknak törni : addig Lengyelorszägban ezekkel senki sem törödött, legfolebb egy-egy lengyel énekesnek vagy énekesnônek jutott ki nagynéha az a ritka kegy, hogy az olasz személyzet között fôlléphetett. 1765-ben Poniatowski Szaniszlö Agost, az utolsö lengyel kirâly, ällandö nemzeti szlnhdzaX. alapitott Varsöban, a hol a honi tehetségek is tért talâltak. Ez intézetnél néhâny ügyes zeneszerzö is müködött, mint Weinert, Stefani, Kamienski, Eisner (Chopin tanitöja) és Kurpinski. Csak a XIX. szäzadban tettek szert a lengyelek zenei téren figyelemre méltobb älläsra. A lengyel zene legfényesebb csillaga, Chopin, az egész embe- riségé ugyan, de mégis olyan zenész, a ki sajät magäböl fejlödött. Minden alkotâsa izrôl-izre lengyel, de képzelete olyan isteni adomâny volt, hogy mindazt, a mihez hozzânyùlt, a kôltészet legfelsô birodalmâba emelte fol. Nem itt a helye, hogy e vilâgszerte népszeru zeneszerzô mûveit behatöan elemezzük ; csak azt az egyet emlitjük, hogy — sajnos — Lengyelorszägban sokäig inkäbb csak csodâltâk, mint értették, és hogy a lengyelek Chopin mestermûveinek megértését és megértetését illetôleg semmi érdemet nem szereztek. Schumann volt az elsô, a ki lângelméje éleslâtâsâval e zenekoltônek mâr legelsô muveiben észrevette tehetségének valödi mivoltât, és a mûveit német kôzonséget figyelmeztetvén râ, önzetlen buzgalommal igyekezett neki elismerést szerezni. Hasonlö érdeme van Liszt Ferencznek is, a ki Chopin mûveit ûgy élôszôval, mint fôleg mesteri jâtékâval értelmezte. A vilâg leg-