Seite - 568 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

curia részéról számúzótt Callimachus (Buonacorsi) Fülóp humanista koltót, ki háláját Gergely halála után ennek életrajza megírásával rótta le. Komolyabban és sikeresebben is múvelte már a klasszikusok tanúlmányát egy másik fópap, Olehiicki Zbigniew krakói érsek és bibornok, kiben a kiváló politikai érzékkel a tudományok buzgó szeretete párosúlt. Olaszországból ó-kori remekírók múveinek másolatait szerezte meg, a krakói egyetemen száz szegény sorsú tanúló számára bursát alapított, s mint az egyetem kanczellárja jeles tanárokat hívott meg a fóiskolába. Valóban a XV. század második felét tekinthetjük ez egyetem virágzó korának, valamint Lengyel- ország politikai hatalma fényes idószakának is. Ekkor oly irodalmi munkák keletkeznek, melyek koruknak sokoldalúan jellemzó képei, s egyúttal már a nemzeti szellemnek is oly világos jeleit láttatják, hogy, habár még nem lengyel nyelven vannak írva, mégis már az óntudatra ébredó nemzeti irodalom zsengéinek tekinthetók. E kor írói kozúl elsó helyen Dlugosz János áll, ki 1415-ben született; Olesnicki bibornok titkára és a krakói székesegyház kanonokja volt; tobbszór járt diplomacziai küldetésben; IV. Kázmér király fiainak nevelóje, végúl lembergi érsek lett, de még fólszentelése elótt meghalt 1480-ban. Pártfogója, Olesnicki, bíztatta Lengyelország tórténetének megírására. Igy keletkezett nagy müve, a Historia Polonica tizenhárom konyve, melyet alighanem mindjárt a bibornok halála után (1455) kezdett meg s egész élte végéig szorgalmasan folytatott. Dlugosz munkájához bámúlatosan sok forrást használt, melyeket ugyan nem tudott mindig kritikailag megrostálni, de azért a maga korában párját ritkító szorgalommal és értelemmel dolgozott fól. Alláspontja, mint Olesnickié is, szigorúan egyházi és itélete helylyel-kózzel elfogúlt, sót egyoldalúan czélzatos. De ezen hibái századának valamennyi tórténetírójával kozósek; de gyújtó szorgalma és anyagának biztos kézzel való elrendezése tekintetében fólúlmúlja kortársait. Liviust veszi mintaképúl, s ha nem tiszta klasszikuslatinsággal iris, elóadásmódja mégis nagyon túlszárnyalja Bonfiniusét. Ifjabb torténetírók folúlmúlják ugyan élesebb látásukkal, melylyel minden eseménynek fólderítik sokszor mélyen rejló igazi okait is; de azért a kózép- és az új-kor mesgyéjén álló torténetírók kózótt Díugosz páratlan, a kihez német tudósok itélete szerint Európaszerte nincsen fogható. Diugosz e fó múve mellett még egyéb munkákat is írt, melyek korának egyházi, gazdasági és társadalmi állapotaira nézve megbecsúlhetetlen források. Mint templomok, kolostorok, kórházak és szegény tanulók tápintézeteinek alapítója pedig szép