Seite - 569 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

tanújelét adta úgy keresztényi érzúletének, mint nemzete múvelódése iránti meleg buzgalmának. Ostroróg János, meseritschi, késôbb poseni várkapitány, ki alighanem a XV. század harmadik tizedében született és 1501-ben halt meg, épen úgy elsö Lengyelország politikai íróinak sorában, mint Diugosz a torténetírók közt. Monumentum pro Rei publicae ordinatione czímú munkája figyelemre méltó kifejezése annak az irány- zatnak, mely akkor egész Európában a világi hata- lomnak az egyházi alól föl- szabadítására és az új-kori monarchikus állam kiépíté- sére törekszik, és a melynek Lengyelországban IV. Káz- mér király a képviselôje. A „ Monumentum "-ot az állam függetlenségeért való heves, szinte szenvedélyes lelkesedés hatja át. Korának politikai írói közt Ostroróg mindenesetre meglehetósen elókeló helyen áll. De lássuk, miként tükrözödik e kétségkivúl elôrehaladt mûveltség a nemzet nyelvében ? Sajnos, a XV. század lengyel nyelvú írott em- lékei még egytól-egyig R e y Miklós- csupán nyelvemlékek és nem irodalmiak, annál kevésbbé müvészi alkotások. Azonban e gyér maradványokban is oly fejlettnek mutatkozik már a nyelv, hogy bízvást föl lehetett volna már akkor is irodalmi czélokra használni. Ha ez nem tôrtént, az kétségkivúl a klasszikus irodalmak újjászületésének folytán mindjobban elhatalmasodott latin nyelv uralmának tulajdonítandó. A XV. század letúnik, sót a XVI.-nak két elsö tizede is elmúlik, de lengyel nyelven még mindig alig írnak valamit. G. 72