Seite - 583 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

A vallási irodalom és a hittudományi vitázó íratok természetesen tovább haladnak útjukban. Nem említvén a számos bibliafordító és hitszónok nevét, csak az egy Wujek Jakabbal teszünk kivételt, kinek szentírásfordítása mind- máig a Vulgata egyetlen híteles lengyel szôvege. A katholikusok táborából kerúlt ki a legnagyobb szónok és legkitúnóbb prózaíró, a kivel a lengyel irodalom napjainkig dicsekedhetik. Skarga Péter a mazoviai Grojecben született 1536-ban. A krakói egyetemet látogatta, s 1564-ben pappá szenteltetvén, a lembergi székesegyház szónoka és kanonokja lett. Ekesszólásával, valamint számos protestánsnak és ó-hitúnek megtéritésével csakhamar nagy hírnévre tett szert. A világi papság azonban nem elégítvén ki lángoló hitbuzgalmát, a jezsuita rendbe lépett. 1569-ben kezdte meg Rómában noviciatusát, a honnan 1571-ben honába visszatérvén, 1573-ban Wilnába küldték. Itt számos elókelót, koztük a Radziwitt család egyik ágát is katholikus hitre térítvén, figyelmét egyúttal az ó-hitúek megnyerésére fordította. O Jednoíci Koêciola Bozego (Isten egy- házának egységéról) czímú munkáját (1576) katholikus hittudósok máig is a gorüg nem-egyesúlt felekezetre vonatkozó íratok legjelesbjei kôzé számítják. Báthory István Skargát a Wilnában alapított akadémia rectorává nevezte ki és Polock elleni hadjáratában is mindig maga korúl kivánta tartani. III. Zsigmond 1588-ban udvari prédikátorrá és gyóntatójává tette. Mint ilyen, az egyházi unió megkotésénél (Bresc 1596) és a Zebrzydowski-féle polgárháborúban kozbenjáróúl szerepelt. E r^nyedt aggkorában elbetegesedvén, 161 l-ben vált meg az udvartól és 1612 szeptember 27-én halt meg Krakóban, hol az akkor még jezsuita Péter-templomban van eltemetve. Feltúnó a XVI. század ôsszes íróinál az a mindnyájukkal kôzos- sôtét balsejtelem, melylyel a lengyel állam gyászos jovójébe tekintenek. E sejtelem elsó hangjai már Krzyckinél és Dantiscusnál megszólalnak. Modrzewski a veszedelem okát egyik rendnek a tôbbi fólotti elhatalmasodásában látja. Még a vidám kedvú Rey is elkomolyodik, midón a gyermektelen királyra és a jôvôbe pillant. Orzechowski megrendító pathosszal kérdi, mi lesz a vége a sok vallási és politikai villongásnak. Kochanowski, Górnicki, Solikowski, Grabowski s a tôbbi is mind hasonló rémülettel vannak eltelve. Csak puszta sejtés-e ez, avagy annak belátása, hogy az oly állam, mely a végrehajtó hatalom híjával szúntelen meg-megújúló királyválasztásoknak van kitéve, gyógyíthatatlan betegség csiráját hordja szervezetében ? Mindenesetre feltúnó ez az elóérzet annyi fény és virágzás kozepette.