Seite - 595 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

595 és komoly irányával túnik ki. Az elsó, a DoSwiadczyñski, nem csekély humorral rajzolja a fölszines nevelés kovetkezményeit; csak az a kár, hogy a Rousseau eszményi tokéletességú vadembereinek társasága, a kik a Johnson- féle Rasselas képére alkotvák, e regény hatását némileg csorbítja. A másik, A másod-tárnoktnester úr, ha csak mint regényt tekintjük, meglehetósen unalmas. Ellenben ha a gyakorlati életbolcseség kézikónyvének és a magán- ember korúlményeiról és kotelességeiról szóló értekezések sorának veszszük, akkor egészen másként itélhetünk rola. Tulajdonképeni mestermúvei azonban Krasickinak a mes/i\ melyekben, mint annyi más, 6 is Lafontainet vette mintáúl. Prózai dolgozataiban Krasicki a legkülonfélébb kérdéseket mindig ugyanabban a folvilágosúlt szellemben tárgyalja. Munkaereje és termékenysége nem kevésbbé csodálatos, mint sokoldalú tanúltsága és eszessége. Hazája irodal- mában, sót tOrténelmében is a kozmúvelódés bajnokának szép szerepe jutott neki. Munkái okos tartalmukkal és kedves, könnyed alakjukkal nagy kózonséget hódítottak, és a legfélreesóbb vidékekre is eljuttatták a folvilágosodást, útat nyitván annak még oly lelkekbe is, melyek minden haladás elól mereven elzárkóztak. 1794-ben gneseni érsekké lett, és 1801-ben halt meg Berlinben. Naruszewicz Adám, íucki püspök, 1733-ban született és az irodalom egy külön ágának, a tórténetírásnak adott új irányt. Kortársai ugyan mint kóltót is becsíllték, de néhány, még pedig meglehetósen nehézkes szatiráján és egy-két hazañas lyrai kólteményen kivúl alig írt e téren egyéb becseset. Mint prózaíró azonban kitúnó, és három század óta az elsó torténetíró, a ki Dtugoszt legalább megközeliti. O vele kezdódik ugyanis Lengyelország tórténelmének kritikai foldolgozása. Óriási munkássággal és tudománynyal csak évek hosszú sora után jutott el Lensyelország torténet¿ben az 1386. évig. De ez azután végre torténelem volt. Példája, hatása és az általa gyújtott és másolt okíratok nagy tömege vetette meg azt az alapot, melyen a késóbbi lengyel torténetírás folépúlt. Nyelve és elóadása nemes egyszerúséggel és méltósággal túnik ki, mint kivált Tacitus-fordítása és Chodkiewicz Károly életéról írt munkája mutatja. Ez utóbbi egyúttal a késóbbi lengyel torténelem (XVII. század) amaz egyetlen darabja, melyet Naruszewicz földolgozott. Koréje dolgozótársakúl és tanítványokúl az ifjabb tórténetírók egész serege csoportosúl, kik kozúl leg- nevezetesebbek: Albertrandi, Czacki, -Lojko, a Bandtkie testvérek; ezek után pedig másodsorban Skrzetuski, Waga és más tákoló írók következnek. Lengyelország Iegutolsó folosztása után Naruszewicz elméje megháborodott és így halt meg egy évvel utóbb, 1796-ban. 75*