Seite - 599 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

hogy az igazgató nem egyszer vidéki korútakra volt kénytelen menni társú- latával. Egy ily alkalommal Lembergre kerúlt a sor, a hol Bogustawski öt éven át (1794—1799) maradt. Eleinte alig engedtek neki hctenként egy lengyel elóadást. E lembergi tartózkodása azonban az ottani színpadra állan- dóan üdvös hatású lett. Akkoriban nevelödött ugyanis az ó vezetése alatt jeles színházigazgatóvá a fiatal Kamiñski N. J., a kinek a lembergi színház századunk harmadik évtizedében elért virágkorát köszönheti. A négyéves alkotmányozó országgyúlés kezdetével (1788) és annak ülésezése alatt Lengyelország politikai irodalma egyszerre olyan terjedelmúvé és olyan tartalmassá lett, hogy méltatására külön czikket kellene írnunk. E helyütt a politikai írók nagy számából csak kettót emelünk ki, még pedig azokat, a kik a reformeszmék mellett a legtöbb eróvel szálltak síkra s azokat diadalra is juttatták, és így az akkori lengyel kóztársaság megvédésében a legtöbb irodalmi érdemet szereztek. Ezek Staszyc Szaniszló és Koftontaj Húgó. Staszyc, Pita (Schneidemühl, a poseni nagyherczegségben) városka egy polgárának fia, 1755-ben született. Anyja a papi pályára szánta, de a gyermek egy ízben tanúja levén valami igazságtalanságnak, melyet atyja eilen a starosta (kerületi fönök) elkövetett, ez olyan mély keserúséget keltett szenvedélyes lelkében, hogy attól fogva szúntelen izzott, forrongott benne társadalmi helyzete leakízó voltának érzete, mely a kiváltságosok és mindenféle kiváltságok heves ellenségévé tette. Tanúlmányait akkortájt fejezte be Párisban, mikor Rousseau ott dicsósége tetópontján állott és eszméit általános lelkesedéssel karolták fol. Ez eszmék, melyek 1789-ben öltöttek testet, a lánglelkü lengyel ifjúra is roppant nagy hatással voltak. Joggal nevezik ót az elsó lengyel demokratának. Csak az a kár, hogy ez az elsó nem lett minden késóbbinek a mintaképe is egyúttal. Minden iratában hazaszeretet, kotelességérzet és politikai belátás vezérlik; pártérdeknek és ónzésnek nyoma sincs nála. Eszményképe ugyan a demokratikus kóztársaság lenne; de belátja, hogy hazáját, ha valami, csak a fó hatalom megerósítése mentheti meg, s így ó az elsó lengyel, a ki a királyválasztás megszúntetése és az örökös királyság mellett nyiltan és bátran síkra száll. E gondolatait elóbb Zatnoyski yános életér'ól való megjegyzések czímú munkájában fcjtette ki 1784-ben, majd sokkal nagyobb eróvel (l79°) Intelem Lengyelorszdghoz czímú iratában. Mind a két munka gyújtó hatású volt; a politikai és társadalmi újjászületés fó kérdéseit tárgyalja bennök és legalább elméletben sikeresen. Azon elvek terjesztésére és elfogadtatására,