Seite - 606 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

GOG járatok tartottak, addig a lengycl ifjúság alig ért rá az irodalommal tóródni, s igy a klasszikusokat senki sem háborgatta mcgszokott útjaik kóvctésébcn. De midón az európai békével helyrcállott az általános nyugalom, egyszcrre heves vágy szállta mcg a lclkcket újabb múvészi formák és ama sokáig rcjtve maradt csodák után, melyeket az addig ismeretlen német és angol kóltészet tárt fol. Olvasni kezdtek s az igazi szép és a valódi múvészet váratlan kinyilat- koztatásának búbájos hatása ragadta mcg az olvasókat. E három forrásból tehát, Ogy mint a franczia forradalom okozta világ- rendító rázkódtatásból, a Lengyelország bukásán érzett hazafiúi fájdalomból és végúl a kóltészetnek világirodalmi megújhodásából, mely Goethe, Schiller és utánuk Byron hagy nevéhez fúzódik, keletkezctt a lengyel, irodalomban az a mozgalom, melynek kevéssé kifejezó szóval romantikus korszak a czíme. Ez iránynak szerény, de érdemes és szeretetreméltó úttórójeúl általában Brodziñski Kázmért tekintik, ki a galicziai Królówka (bochniai kerület) faluban született 1791-bcn. A tarnówi gymnasiumot látogatta és már versel- getett, mikor a franczia csapatok kózelcdtének hírére 1806-ban titkon elhagyta az iskolát és beállt katonának. Végig küzdte Napoleon hadjáratait, míg Lipcsénél fogságba nem kerúlt. 1815-bcn egy varsói kózépiskolánál a lengyel nyelv és 1822-ben az ugyanottani egyetemen a lengyel irodalom tañara, késóbb ]>edig a tudománybarátok társaságának titkára lett. 1835-ben halt mcg. Szelíd és gyermekdcd lelkét Istene, hazája, embertársai és a természet szeretetc tolti be. jóságaért akár szent lehetett volna, de tán épen ez a nagy jósága nem engedte benne a szenvedélyt arra a lángra lobbanni, mely az igazi nagy koltóket hevíti. Wiestaw czímü idyllje, melyet a lengyel roman- tikus kóltészet elsó fecskéjének tekintenek, rokonabb Voss „ Luise" -jával, mint Goethe „Hermann und Dorothea"-jával. Mint kóltonek is a kedvesség és szerénység a lcgjellemzóbb vonása, s ugyanezt látjuk biráló és irodalom- torténeti dolgozataiban is. Szakértelem dolgában jóval fólúlmúlta a klasszikus iskola birálóit, s alaposan és nagy haszonnal forgatta Lessing és Herder múveit; de azért tisztelettel adózik a franczia ízlés tanitómestercinck is. Ezért mintegy kózéphelyet foglal el a klasszikus és a romantikus iskola hívei kózt, és az egymással küzdó két párt mindenikének j6 szándékkal mondja meg az igazságot. Az út tehát torve volt, a külsó hatások épen a legjobbkor érkeztek, hogy az újabb és magasabb lendületú koltészetért áhítozó általános szomjú- ságot oltani segítsenek. Az clófoltételek mind megvalának; csupán egy, a