Seite - 608 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

A tarsiilat a hatösäg tudtäval es belcegyezesevel alakült es czeljaül a tudo- manyok es jö erkölcsök äpolasat tüzte ki. Termeszetes azonban, hogy tagjai mind hazafias lelkesedessel törekedtek e czelokra, de a gyakorlati politikara, avagy epcn valami összeesküvesfelere meg csak ncm is gondoltak. A tärsasag eleu Zan Tamäs, egy rajongö idealista, a wilnai ifji'isäg bälvanya es Mickiewiez leghivebb baratja allott. Verset e körben tömerdeket irtak: balladät, romanczot, szonettet, canzonet, reszint lovagkorias äbrandozassal, reszint a lcngyel nep- költes hangjän. E szellemben kezdett irogatni Mickiewicz is 1819-ben, meg pedig eleinte a hagyomänyos klasszikus izles szerint, de csakhamar mind önällöbban es mind romantikusabb szinezettel. Az 1818. evi szünidö alatt Zannal együtt meglatogatta egy falusi barätjät s ott megismerkedett annak növerevel, Märiaval. A mi erre követ- kezett, az gyakorta ismetlödö törtenet: az ifjü bele szereteit a leänyba; ügy lätszik, a leany is mcgszerctte öt, de ncm volt cleg bätorsaga cgesz csaläd- jäval szembeszällni, es 1821 februar havaban egy mas ember felesegeve lett. A szerencses vetelytars, egy volt ifjü tiszt, kedves es nyiltszivü jellem le\en, meg cljcgyzesc elött mindcnäron beszelni öhajtott Mickiewicz-czel, es rävette, bogy mondjon le a leänyröl. Midön azonban igy a leany ö rä nezve vegkepen elveszctt, a szerclem viharos erövel es ketsegbeesesscl tört ki kebleböl. Mickiewicz akkor mar a kownöi gymnasium tanära volt, es a kis videki varos elhagyatottsaga, barätaitöl valö tävollete csak növcltc szerencsetlen- segenck erzetet, s egy ideig attöl lehctctt tartani, hogy elmeje meghäborfxlik, a mint hogy, ügy latszik, olykor öngyilkossägi gondolatai is voltak, legaläbb pillanatnyi kiserles alakjaban. E szerelmi törtenetböl egy költemeny született, a melybcn a szerclem hevülcte es ketsegbeesese elöször szölal meg lengyel nyelven teljcs es ellen- allhatatlan erejevel. Ügy idörendileg, mint költöi es müveszi ertek tekinteteben is legelsö szerelmi költemeny az Ösök (Dziady) a lengyel irodalomban. A czim egy ösregi nepszokäsra vonatkozik. Halottak napjän Lithvania egy-egy falujänak cgesz lakossaga össze szokott gyülekezni a temetöben, hogy a meghaltak lelkeit fölidezze es megkerdezze, mit lehetnc erettük tenni, azon akkoriban annyira cltcrjedt fölfogäs, hogy az elernycdt költeszet csak az öseredeti nepkölteshez valö visszateres ältal iijodhatik meg, valasztatta Mickiewiczczel is ezt a targyat. Az idezesre megjelenö lelkek között van egy, a ki semmi kerdesre sem akar välaszolni, mert nem halt meg igazaban, de elete is csak latszölagos. Szive-lelke halott. Egy masodik jelenetben ugyane