Seite - 615 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

alkalmazottan ugyanez eszméket fejtegeri Mickiewicz A zarândok czimû kônyvében, melyet 1833-ban adott ki Pârisban. Ez az evangéliumok nyelvén szerkesztett kis kàtéja az emigrâns vallâsi és hazafiui kôtelességeinek. A kis munkât a lcngyelek nagy âhitattal olvastàk s a kùlfôldôn is tobb nyelvre leforditottâk. Francziâra Montalembert ultette ât, s Lammenais is bevallja, bogy sokat kôlcsônzôtt belôle. Az „Ôsôka emlitett jelenete az a mag, a mely- bôl a lengyel kôltészetnek egész késôbbi mystikus irânya kisarjadt s egyiittal a magyarâzata a kôltô élete tovâbbi folyâsânak. Ily mô- don oldotta 6 mcg niagâ- nak mindazokat a kérdé- scket, a melyeket keserû fàjdalmâban a Gondvise- léshez intézett, s e vâlasz teljesen mcgnyugtatta ôt; tiz év nn'ilva pedig ugyane megoldâs egy l'ijabb, az utolsô fordi'ilôponthoz vc- zette : egy ùj kinyilatkoz- tatàsba vetett hitéhez. Azonban mâr ennek a for- dûlatnak is itt a forrâsa> És az e forrâsbôl eredt P o l vincze. âradat magâval sodorja az egész kôvetkezô korszak valamennyi kôltôjét, a kicsinyeket ép ugy, mint a legnagyobbakat. Az alapeszme ugyan nem egy vâltozatban jelenik meg, de a veleje mégis egy és ugyanaz marad, és ez az akkori évek kôltészetének a legjellemzôbb vonâsa. 1834-ben jelent meg Pan 7adeusz ('ladé ûr), a lengyel irodalom gyôngye. Nem hôsi eposz ez ; nincsenek benne nagy csatâk és gyôzelmek ; szereplô személyei nem a torténelem ôriâsai. Az egész egy csalàdi lOrténel.