Seite - 616 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

melyet azonban tôbbféle szâlak fûznek egybe Napoleon orosz hadjâratâval. Meg sem kiséreljuk, bogy e kôltemény pâratlan szépségeirôl csak megkôzelitô fogalmat is adjunk. Goethe „Hermann und Dorothea"-javal âllithatô egy sorba, de mégis azzal a megjegyzéssel, hogy a nagy német kôltô remekének fôlûlmûlhatatlan szépsége itt még sokkal nagyobb szabâsû képben tarùl fol, a melyben az alakoknak és jeleneteknek sokkal nagyobb szama és vâltozatos- sâga ugyanolyan jellemzetességben és élénkségben csodâlhatô. S talan nem a nemzeti hiûsâg, hanem a tiszta igazsâg szôl e sorok irôjâbôl, midôn azt meri àllitani, hogy ennél a keresztény Eurôpa egyetlen epikus kôlteménye sem âll kôzelebb Homerosnak nem ugyan az istenek és hôsôk harczait éneklô Iliasàhoz, hanem képekben és jelenetekben kevésbbé mozgalmas Odysseiâjâhoz. Es e munkâval a 36 éves kôltô befejezte mûvészi pâlyafutasât, még pedig szilard meggyôzôdésbôl és szânszândékkal. Mickiewicz, még mielôtt Tadeuszât megirta, tôbbszôr mondogatta, hogy a kôltészet csak hiû idôtôltés, „vanitas vanitatum", és „értéke csak oly munkânak van, mely az embereket Istenhez vezérli". Természetesen az Istenhez vezetô ûton remélte hazâja ùjjâszùletését is elérhetônek. Teljesen elfordûlt tehât a kôltészettôl, és ezentûl egyedul nemzete erkolcsi és vallâsi, legelsôben jxidig az emigrâcziô szellemének megjavitâsâra tôrekedett. 1834-ben nôûl vette Szymanowska Celinât. Csalâdi gondjai biztos és elegendô jôvedelem szerzésére kényszeritették. Igy tehàt 1838-ban elfogadta a lausannei akadémiân a latin irodalom tanszékét, a melylyel megkinâltâk, s ott maradt 1840 végeig, a mikor Pârisba hivatvân, a Collège de France-ban a szlâv irodalmakrôl tartott elôadâsokat. Ezekbôl kerekedett ki a lengyel irodalomnak elsô magvasabb tôrténete. Harmadik éve mûkôdûtt Pârisban,. mikor Towianski Andrâs vallâsi tanitâsa magâval ragadta s 6 minden erejét ezen, szerinte istenes dolog tâmogatâsâra szentelte. Towianski egyike volt azon szâmos vallâsalapitôknak, a kik zavaros idôkben mindig akadnak hivôkre. Azt hirdette, hogy az ô tanitâsa ugy arânylik a kereszténységhez, mint ez az ô-testamentomhoz. A lengyel menekûltek kôzt lelkes, bar nem igen sok hivôre talâlt, de még annyit sem talâlt volna, ha Mickiewiczet nem sikerûl magânak megnyernie. Ez a siker pedig abbôl magyarâzhatô meg, hogy a kôltô rend- kivûl érzelmes volt s ôrôkôsen valami iij és rendkivûli eseményckct remélt; részben pedig abbôl, hogy a vallâsalapitô a Mickiewicz idegbajos nejét szavai- nak megrenditô erejével lcgalâbb egyidôre valôban meggyôgyitotta. Az egyhâz ellen intézett tâmadâsai, de talân még inkâbb Napoleonért valô lelkesedése miatt Lajos Fûlôp kormânya Mickiewiczet elmozditotta tanâri àllâsârôl. A kôltô