Seite - 624 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

tôrténeti búvárlatokat iolytat. A bölcselet Kretner Józsefben (1806 —1875), az orvosi és természettudományok Majer Józsefben (1808), Skobel Frigyes- ben és Zeiszner Lajosban találnak avatott mûvelôkre. Galicziában az irodalom oly mélyre sülyedt és a censura oly akadékos- kodó volt, hogy még fordítások is, mint pl. Bielowski „Igor hadjárata", vagy Siemieñski „Königinhofi kézírat"-a is csak nagy bajjal voltak kiadhatók. A tudományos munkásság egyetlen fészke az Ossolinski-féle intézet és annak évkônyvei valának. Hogy ily kôrûlmények közt egy Bielowski és Stadnicki Kázmér elég bátorságot éreztek magukban késôbb oly sikeres fôlfedezésekkel jutalmazott torténelmi kutatásaik megkezdésére, az kiváló érdemôkûl róható föl. Az igazi tehetség azonban soha sem fojtható el teljesen; igy tôrtént, hogy a lengyel vígjáték épen Galicziában jutott virágzásra. Fredro Sándor gróf, egy régi nagy hírú család sarja, ki a Jaroslau melletti Surochówban 1793-ban született, 1809-ben Napoleon seregébe lépett s több csatában kitúntette magát, végig ktlzdvén mint Berthier tábornagy tôrzskarâhoz beosztott parancsörtiszt az egész hadjáratot ; 1815-ben haza tért a sambori kerúletben levó bieñkowa-wiszniai birtokára. 1822-ben lépett föl „Geldhab úr" czimú vigjátékával, melyben azonban még nem mutatkozik egész tehet- sége. De verselése oly pompás, elméssége oly magvas, komikus helyzetei oly mulattatók, hogy egyszerre elárúlják a hivatott vígjátékirót. Erre egyéb versben és prózában írt, részint az alsóbb bohózat, részint a felsóbb vígjáték korébe tartozó múvei következtek, melyek kôzûl még a gyôngébbeken is igen meglátszik a nagy tehetség. A szerzó Molière régi iskolájának hagyományát követve, nem sokat tôrôdik a csomó kibonyolításával ; e helyett azonban alakjai tösgyökeres lengyelek, s humora és elméssége is olyan igaz lengyel nemzeti színezetú, a minó a régi íróké, egy Reyé, Paseké és Krasickié, vagy jókedvében a mai lengyel paraszté, csakhogy még fokozott mértékben. Való- ságos typusa ó a lengyel nép humorának ; drámai érzék dolgában pedig egy lengyel kóltó sem mérkózhetik vele. Vígjátékainak legnagyobb részét a jelenból meríti, csak néhánynak tárgyát vette a múltból. Ezek közul a „Boszú" (Zemsta) és a „Jowialski úr", amazok kôzûl pedig a „Leányfogadalmak" (Sluby Panieñskie) a legszebbek. Fredro természetesen nagy hatással volt a lengyel és fókép a lembergi színpadra, mely épen az ó korában virágzott. 1830 és 1845 közt ugyanis a lembergi színház a tôkéletesség magas fokán állott. Kaminski Nep. János, ifjú korában Bogustawski tanítványa, volt akkori- ban e színház igazgatója. Mint kóltó és fordító (Schillerrel is megpróbálkozott)