Seite - 625 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

6 nem épen kifogâstalan ugyan, de mint a szinhâz vezetôje annal kitunôbb volt. Ehhez jârûlt, liogy a diisgazdag és gyermektelcn Skarbek Szaniszlö greif, a lelkes irodalombarât, a ki egész vagyonât egy szegény gyermekeknek âllitandô nevelôintézetre hagyta, Lembergben még egy szinhâzat épittetett (1841), melyet ô maga igazgatott. A szinészekre ez csak buzditôlag hathatott. Mig a varsöi iskolàban egy Zolkowski, Krölikowski, Richter, a Chominski testvérek, Palczewskiné és Halpertné tündököltek : Lemberg Smochowskival és Benzâval bûszkélkedett, kik a szomorûjâtékban, kivalt Schiller darabjaiban âltalânos esodâlatot keltettek. Nowakoivski Jânosnak fôkép a régi lengyel életbôl vett alakok jellemzésében mâig sincs méltô utödja. Tragikai hôsnôk szerepeiben Starzewskâné és a még ma is élô Aszperger Angélika valânak hirnevesek. Dawison Bogumü is a Kaminski iskolajdböl kerult ki. Galicziâban tâmadt ekkortâjt az egyetlen költö is, a ki az otthon maradottak kôzûl nagyobb tehetség jeleit adta. Pol Vincze 1807-ben szöletett Lublinban. Tanûlmânyait Lembergben befejezvén, a wilnai egyetemen a német nyelv és irodalom tanâra lett ; de alig léjxîtt (1830 ôszén) ez âllâsâba, midôn kitört a forradalom, s az ifjû kezdô tanâr beâllt katonânak, par hönap mülva pedig màr az emigraeziö kenyerét ette. Drezdâban tartözkodott, a honnan Weimarba is elzardndokolt az agg Goethéhez. Hazafias versei „Janusz dal ai" czimen 1833-ban jelentek meg. Alig van az egész akkori lengyel irodalomban valami, a mi ez idôk érzését oly hiven tolmâcsolnâ, mint e kis katonadalocskâk, telve harezi kedvvel és reménynyel, de keserû csalôdâssal is. Masodik mûve, a Piein 0 zievii naszej (Dal a mi orszägunkröl) czimu, lyrai hangülatü leirö kôltemény, mely szerzôjét még a Janusz-daloknâl is népszerubbé tette, muvészi érték dolgäban mögöttük âll. Az 1846. év ujabb szerencsétlenséggel sujtotta a lengyel nemzetet, s a szörnyü napokat követö nagy elcsûggedés közepette minden dal, minden szô elnémùlt. Csak egy egészen fiatal galicziai koltô akadt, a ki a pillanat tompân sajgö fâjdalmânak igaz kifejezését el tudta talâlni, s ez az 1823-ban a czort- kowi kerületben született Ujejski Kornél volt. Màr diâk korâban verselgetett ; akkor irta legszebb kôlteményeinek egyikét, a „Marathon" czimu elbeszélést is, de nem adta ki. 1847-ben Pârisban, a hol Mickiewiczczel és SJowackival kötött barâtsâgot, megirta és ki is adta „Jeremias siralmai"-t, melyekben a nâlânâl nagyobb kôltôktôl elsajâtitott vilâgnézet alapjàn âll ugyan, de érzéseit ritka szép alakban és nemes lyrai lendulettel mondja el. A szokatlanûl fényes kezdet egyszerre nagy hirt és âltalânos kedveltséget szerzett a fiatal irdnak. G. 79