Seite - 626 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

626 Csakhamar bekôvetkeztek az 1848. év általános zavarai. Ha eddig még egyáltalán lehetséges volt a forradalmi tórekvéseket a haladas és az igaz- ságosság eszméivel jóhiszemúleg azonosítani, vagy legalább a kettó kózótti gyôkeres külónbséget szem elól téveszteni : akkor a legi'ijabb események másra taníthatták a gondolkozó fóket. Krasiñski kiadja két utolsó „Zsoltár"-át. A „Fájdalom zsoltára" felelet arra a kôltcményre, melyben Stowacki a „Zsoltárok" íróját kishitû és róvidlátó politikával vádolta volt. A másik pedig, a „Jóakarat zsoltára", utolsó szava annak az iránynak, a melyet 1831-tôl kezdve a lengyel kóltészet nagyrészt, Krasiñski kóltészete pedig teljesen kóvet, vagyis keresztényi és hazañas szellemú tórténet-bólcseleti elmélkedés, a mely a jóvóbe pillantva, a dolgok jobbrafordúltát csak a nemzet erkólcsi emelkedé- sétól reméli és várja. Krasiñski kóltói ihlete még soha scm szólalt meg magasz- tosabb hangon, mint e kólteményben, mely után már csak a „Resurrecturis" jelent meg tóle. Ebben még egyszer ósszefoglalja mindazon fóltételeket, melyektól hazájának újjászületését függónek tartja. Ugyanez eszméket fejezi ki prózában Cieszkowski Agost „Mi Atyánk"-ja, mely ugyanez idóból való és a tórténelem bólcseletéhez írt bevezetésnek tekinthetó. Alapgondolata az, hogy az Ur imájabeli hét kérést az emberiség a maga fejlódésének hét egymást kóvetó korszakában valósítaná meg. De csak a bevezetést tartalmazó elsó kótet jelent meg (1848); a mú folytatása a szerzó halála után (1894) kerúlt eló. Az 1848. évet tekinthetjük azon irodalmi korszak végsó határának, mely 1822-ben Mickiewicz elsó kólteményeivel kezdódve, 1831 óta majdnem csupán hazañas jellegú és nagy lelkesedéssel fordúl a jóvó felé, utóbb pedig teljesen a mysticismus kódébe vész. Bármi kifogásolni valót találjanak is e kor irodalmán, annyi bizonyos, hogy benne a lengyel szellem lánglelkú kóltók és nagy nyelvmúvészek alkotásaiban nyilatkozott, és méltó helyre emelkedett az európai irodalmak sorában, a mint másrészt hatalmas lüktetésú nemzeti életról téve tanúságot, egyúttal ugyanennek erósítésére is eszkózúl szolgált. E dicsóséges korszak azonban lealkonyodott. Mickiewicz már évekkel elóbb megszúnt verselni, sót a Collège de France hallgatósága elótt tartott elóadásai óta 1855 november 2 8-án bekóvetkezett haláláig egyáltalán alig írt tóbbé valamit. Stowacki már 1849 április havában clkóltózótt az élók sorából. Krasiñski tíz évvel élt tovább ó nála s élete vége felé azon a munkáján dolgozott, mely „Istentelen színjáték"-ának az elsó része lett volna, de befejezetlen maradt. 1859 február 23-án húnyt el Párisban.