Seite - 629 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

629 ötvennyolcz éven ât dolgozott sziinetlenul, mindenfélével megprobâlkozva, mindcnt felölelni öhajtva és minden irânyban hasznâlni, buzditani igyekezve. Mâr ifjû éveiben ir regényeket, kisebb-nagyobb elbeszélô kôlteményeket, s e mellett torténelmi és kritikai tanùlmânyokkal foglalkozik. Mindent feltunô kônnyûséggel sajâtitvân el, sokoldalû ismereteket szerez, és a szerzetteket értekezésekben, élményeit és megfigyeléseit pedig elbeszélésekben és regé- nyekben közli. Természetes, hogy az ilyen nagy munkâssâgnak és sokoldalûsâgnak a kôzmuvelôdésre igen üdvös a hatâsa. Kivâlt olyan orszâgokban, a hol a kormânyrendszer és a hivatalos kônyvbirâlat mindenféle gâtât vetett az âltalânos muvelôdés utjâba, Kraszewski munkâi valôsâgos ismerettârrâ lettek, a melybôl a nagy kôzônség mégis cSak merithetett némi irodalmi, mûvészeti és torténelmi tâjékozôdâst. Ö szoktatta râ a kôzônséget a lengyel regények olvasâsâra, s különben is bârmily vâltozatos és bârmily nagy szâmu is a târgyak tömege, melyeket rengeteg munkâssâga felölel, az irodalomban elfoglalt nevezetes helyét mégis fôleg regényeinek köszönheti. 1879-ben unnepelték ôtvenéves iröi jubileumât Kraköban, és ez alkalommal Ô Felsége a Ferencz Jözsef-renddel tuntette ki az iröt. Kevéssel utöbb a német kormâny Francziaorszâggal valö titkos ôsszekôttetéssel vâdolta és négy évi fogsâgra itélte; azonban gyenge egészségére valö tekintettel biztositék mellett ideig- lenesen szabad lâbon hagyta, s ô San Remöba ment. Egy ottani fôldrengés alkalmâval azonban lakâsânak beomlâsa és az életveszély, a melyben forgott, annyira megrenditette az aggastyân testi âllapotât, hogy nem sokkal utöbb Genfben meghalt (1887 mârczius havâban). Kraszewski mellett a drâmalrôk sorâban mâr emlitett Korzenioivski Jözsef e korszak leghirnevesb lengyel regényirôja. Amannak mindenben ellentéte, kinek nyugodt, derûlt életbôlcselete az arany kôzépszert becsûli és ajânlja, s fôkép vilâgossâgâval, okos és jôsâgos lelkûletével s vidâm, kellemes elmésségével tunik ki. Korzeniowski regényei mint korképek értékesek s nem ritkân valöban mulattatök. A nevezetteken kivîil ama korban még mâs regényirôk is nagy olvasottsâgnak örvendtek, igy kivâlt az 1896-ban elhalt Kaczkowski Zsigmond. Biirmily kedvezôtlenek valânak is azonban az akkori kôzâllapotok, a tudomânyos mnnkâssâg mégis igen tisztes fokra tudott emelkedni, sôt némely irânyban tetemes haladâst is mutât. A bölcseleti tanûlmânyokat még mindig az elôzô korszak emberei (Cieszkowski, Goiuchowski, Libelt, Kremer) mûvelik ;