Seite - 637 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

637 kezményei mélyen megrendítették egész valóját. Romba dólt egyszerre mindaz, a mibcn eddig hitt: az egész világrend, az emberiség szabályszerú fejlódésébe és saját hazájának jóvójébe vetett minden reménye. Minden másként túnt föl elótte, mint régebben. Az ó szívében és elméjében a kétségbeejtó kérdések, melyek akkor összes kortársainak lelkét zaklatták, szokatlan eróvel háborog- tak, — és ez a bensó tépelódés, ez a halálos aggodalom avatta Szujskit a múltat vizsgáló tórténetíróvá, a jelent biráló politikussá, hogy a jelennek megmutassa, mivel tarto- zik a jovónek, és kijelölje az útakat, a melyeken e tartozását leróhatja. „A hamis torténelem, mint a hamis politika tanítómestere", ez a czíme biráló és vitázó értekezé- seinek, a melyeknek irá- nyát és szellemét eléggé mutatja már maga a czím. A hamis türténetírás he- lyébe, a mely az érzelgós dicsóítés hangjain szólt a század elején, Lelewelnél és tanítványainál pedig demokrata forradalmi irá- nyú volt, a régi Lengyel- ország politikai és társa- dalmi állapotainak biráló K a l i n k a V a l e r i á n ismerete lépjen, — ez volt az ó kovetelése, — hogy aztán a múlt ily ismeretéból levonható tanúlságokat a jelenre alkalmazva, ez a bajok hasonló fornísait magában is észrevegye s azok kovetkezményeitól óvakodhassék. Ezt tekinté Szujski, a tOrténetíró és politikus, a maga foladatának. Elsó múve Lengyelországnak az a négy kótetes tórténelme, a melybe szinte Onkénytelenúl fogott; elsó kóteteit illetóleg az azota földeritett számos adat folytán meglehetósen elavúlt ugyan már, az utolsó kóteteket pedig maga a szerzó is nem egy javításra szorúlóknak mondotta késóbbi éveiben; mind-