Seite - 646 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

646 sége kétségtelenûl kivilâglik. Elsô és még leginkâbb egyoldalû munkâja egy négy kötetnyi tanûlmâny volt Wielopolski ôrgrôfrôl (1879). Erre Helcel An fa/ Zsigmond élete következett (1882), mely mar nyugodtabb hangu s ezért tôké- letesebb is. Szâzadunk tôrténetére vonatkozö néhâny tanulmânya, nevezetcsen Metternich herczeg és Talleyrand herczeg a megjelent emlékiratok alapjân, valamint III. Napoleon és viszonya Olaszorszâghoz igen kivâlô mûvek. A vigjâtékban a nagy Fredrônak nem akadt ugyan hozzâ teljesen méltô utôdja, de azért e téren sincs hiâny folyton föl-fölbukkanö ûjabb tehetségek- ben. A magasabb, részben mâr a polgâri drâmâhoz hajlô vigjâték kôrébôl Narzymski Jözsefet (megh. 1873) emlithetjük és Blizinski Jözsefet (megh. 1893), az élôk kôzûl pedig Zalewski Kâzmért. Fredro Jözsef Sândor (megh. 1891) ugyan nem örökölte nagy nevu atyjânak, a jeles vigjâtékirônak egész tehet- ségét, de egyet-mâst mégis talâlunk ennek humorâbôl és elmésségébôl a fia mûveiben. Anczye Liiszlö Lajos (megh. 1883) a paraszt életbôl vett néhâny sikerûlt darabbal tette nevét ismeretessé. Batucki Mihâly (Krakö), Gawalewicz Marian (Varsö) és Przybylski Zsigmond (Lemberg) szintén több vidâm és mulattatö von;Lst lestek el az életbôl. A szinpadoknak e korszak egyâltalân kedvezett. 1865-ben névleg Skorupka Âdâm grôf, valôjâban pedig Kozmian Szaniszlô vette kezébe és évek hosszabb sorân ât meg is tartotta a krakôi szinhâz igazgatâsât. Szerencsés szeme volt több sokat igérô tehetség fôlfedezésében s érdeme, hogy jeles szinészekké képezte ki ôket. Az ô iskolâjâbôl kerûltek ki a jelenkor legjobb lengyel szinészei : Rapacki Vincze, Ladnowski Boleszlâv (Varsö), Zelazowski Român, Fiszer Gusztâv (Lemberg) s a korân elhûnyt Benda Félix; nem- különben Hofmann Antonia (megh. 1897), a ki fôleg a magasabb vigjâtékban tunt ki, s az ô- és ujvilâgban egyarânt hirneves Modrzejewska Helén. Popiel Romana (Varsôban), ki mig néhâny évvel ezelôtt férjhez nem ment s a szinpadtôl meg nem vâlt, hasonlag méltân csodâlt jelensége volt a lengyel szinmûvészetnek, s tùlzô magasztalâs nélkûl lehetett öt egy Gossmann vagy Hohenfels mellé âllitani. Varsôban, sajnos, a kôrûlmények nem voltak kedvezôk a szinhâzra nézve. Különben Kozmian visszalépte ôta a krakôi szinhâz is hanyatlott; mikor azonban 1893-ban az ùj szinhâz megnyilt s egy nagy mûveltségû fiatal ember, Pawlikowski Tâdé vette ât az igazgatâst, ismét szemlâtomâst emelkedni kezdett az intézet. Sz(')ljunk még végûl néhâny szôt a legujabb lengyel politikai irodalomrôl. E korszak eleje tâjân e kôrbôl Klaczko Juliân két jeles mûve vâlik ki: „Deux