Seite - 659 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

659 a nóemanczipácziónak ¡s elóharczosa, melynek érdckében 1887-bcn „Elso koszorú" czimcn irodalmi zsebkönyvet is adott ki. A ncmzeti realista irány tulajdonképeni vezérembere azonban napjaink ruten irodalmában a tehetséges Franko Iván (szül. 1856.) Már egész sor (43) elbeszélést írt, melyek köziil kivált az élet hú rajzolásával jeleskedók érdemelnek említést. Ellcnben azok a novellái, melyekben lelkiállapotokat elemezget, néha hosszadalmasak; irány- regényei pedig, mint pl. „Berkut Zachár" (a fejc- delemség korának egy hazafias érzúletú pa- rasztja) kevésbbé termé- szetesek. Másfelól mcg a naturalismus olyan túl- zása felé hajlik, a mely már al ig egyeztethctó össze a múvészi szép fogal mával. Effészbcn O O véve mégis gazdag lcle- ménynyel és a cselekvó személyek találó jellem- zésével válnak ki elbc- szélései, melyeknek irá- nyával koltcményeinek nagy része is rokon. Ezek 1874 ota részint különbözö ruten folyó- iratokban, részint ónálló Ohonowskij Emil. kötetekben jelentek meg. Közüfök fókép az „Úri tréfák" czimú nagyobb, politikai szinezetü elbeszélés válik ki. Franko a külföldi irodalmak némely nevezetesebb termékeinek átülte- tésével is érdemet szerzett; így valóban mintaszerú Goethe Faustja I. részének fordítása (Lemberg 1882). Emlitendök továbbá töle a „Reinecke Fuchs" (1890) és a „Don Quijote" (1891) röviditett átdolgozásai. Franko szépirodalmi munkássága mellett társadalomtudományi, tórténclmi, néprajzi, irodalom- tOrténeti és kritikai dolgozatokkal is gyarapítja nemzetének szellemi kincstárát. 83*