Seite - 682 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

682 födött órfolyosója volt. A renaissance korban fodelét az attika möge rejtették. Biecz város tornya a tanácsházhoz képest szertelenúl nagy és magas, az egész város fölött uralkodik; a párkányok több emeletre osztják, koronájáúl a tarnówihoz hasonló órfolyosó szolgál. A csúcsíves múvészet idejében keletkezett és kereskedelmi czélra szolgáló emlékszerü épúletek közül manapság csak a krakói posztócsarnok (Sukiennice) méltó említésre, annak is csak ama részei, melyeket a túzveszedelmek és a megújító munkálatok meghagytak. A posztócsarnok a XIV. század végén eredeti állapotában hatalmas nagyságú, magas fódelú épúlet volt; falait támasztó pillérek tagolták; felsó emeletét az ablaknyílások hosszú sora szakította meg; gerendás mennyezetú belsejének egész hoszszában tornácz húzódott végig, a melyból ajtók nyiltak az egymás mellé sorakozó boltokba. A XIII. század- ban négy sorban épúlt s kózépütt egy hosszanti, meg egy keresztútczára nézó posztós boltokból a XIV. század végén pompás csúcsíves építmény támadt. Lindintholde Márton építész és városi építómester alkotta, a ki a város kólt- ségén e két útczát tetóvel befödte, az emeleten pedig egy Schmetterhaus-nak nevezett óriás termet létesített, melyet számos ablak világít meg. Az 1555- évi túzvész majdnem egészen elpusztította a csarnokot; a kózépkori mester múvé- nek csak egyes részei kerúlték el a pusztúlást, így a keleti és a nyugati oldalon a díszes támasztó pillérek és az ablakok, továbbá a kapuk, melyek éjszakon és délen az alsó csarnokba vezetnek. A csúcsíves építés hanyatlásának idejéból való világi építmények marad- ványaival is találkozunk Krakóban. Ezek a Ringen levó polgári házak boltozatos termei, melyek tanúságot tesznek az akkori polgárság szép iránti érzékéról. Legszebb köztük a Ringról a Brüdergasseba vezetó átjáróháznak, az úgy nevezett Mennicának (pénzveró ház) terme. Mostanság falakkal több helyiségre van osztva; mindazáltal épségben vannak boltozatának gazdagon alakított bordái és szépen faragott czímerpaizsokkal díszített záró kövei, melyek kétség- telenné teszik, hogy az épúlet a XIV. században keletkezett. Az egyik záró kövön épító mesteri jegyet látunk. A kózépkori eródító építészet múvei a városfalak, a bástyák és a tornyok kapui. Ilyenféle építményekból Krakóban csak egyes részek maradtak fönn, így a városnak éjszaki oldalán, míg a bástyák és az árkok helyén nyilvános séta- helyek keletkeztek. A téglát és követ vegyest használó krakói építési rendszer nyomait kerekalakú két bástyán látjuk. Ezeket egy kiszökellö fal kapcsolja