Seite - 728 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

728 a nyugati országokból származó, vagy lcgalább a nyugati múveltség hatása alatt álló múvészek mellett rutén festók byzanczi múvészetú falképeket festet- tek, a miról késóbben lesz szó : gazdag s az elemek sokféleségénél fogva fólótte érdekes, színekben dús kép tárúl szemünk elé, mely rendkivúl jellemzó a nyugati és keleti múveltség határán fekvó városra nézve. A kózépkori czéhek szervezetében a festészet és a fafaragás ósszetartozók. A fafaragásnak legkiválóbb képviselóje Stoss Vid, kétségtelenúl legnagyobb azon múvészek kózt, kik az idótájt Krakóban megfordúltak. Eletének leg- nevezetesebb szakasza a XV. század kózepétól kezdve, azaz 1464-tól 1496-ig, ósszeesik krakói tartózkodásával és ottani tevékenységével. O is egyike azon nürnbergi festóknek és fafaragóknak, a kik akkoriban nagy számmal jártak Krakóba. Itt megnósúlt, letelepedett, s itt hagyta hátra családját is, midón szülóvárosába visszatért, a hol oly szomorú sors várakozott rá. Hatalmas egyéniség volt; sokoldalúsága meglepó; miként ama kor más nagy mesterei, egyenlóen avatott volt mindazon technikai eljárásokban, melyck múvészetével kózelebbi vagy távolabbi kapcsolatban voltak. Fafaragó, festó, fametszó, építész, mémók, valószinúleg ótvós is, de bizonyos, hogy bronzóntó is volt; nyugtalan, makacs, haszonlesó, kiméletlen és szertelenúl szenvedélyes termé- szeténél, de meg mozgékonyságánál, fáradhatatlan tevékenységénél fogva is rá nyomta egyéniségének bélyegét Krakó, sót egész Lengyelország XV. századi múvészeti életére. Nagy tehetségéból hiányzott a gyóngédség, a báj iránti érzék; a valóságot minden esetlegességével együtt természetszerúen, nyersen utánozta, a mellett erós hajlama volt a nyugtalan, a modoros, a barokk, a drámai, a szenvedelmes ábrázolás iránt, a mi külonben általános ismertetó jele a hanyatló csúcsíves múvészetnek. A Mária templom híres fó oltára, mely az e fajta legnagyobb múvek sorába tartozik és mely 1477-tól 1481-ig készúlt, majdnem életnagyságú alakokkal Mária mennybemenetelét, illetóleg Máriának az apostolok kózt való elszunnyadását ábrázolja, míg a Szentháromság és Mária megkoronázásának jelenete az oltár szekrényének karcsú toniyocskákkal élénkített felsó részét tólti be. Az oltárnak kettós szárnyán levó faragványok Jézus és Mária életének jeleneteit ábrázolják, polczát pedig Jesse fája foglalja el. A gazdag színezés és aranyozás még inkább fokozza e szokatlan mú hatását. Míg Pacher Mihálynak St. Wolfgangban levó oltárán Mária alakja a nóiség édes kellemével igézi meg a szemlélót: itt inkább az apostolok csoportja és abban az egyes alakok kótik le a figyelmet. Semmiféle másolat nem adhat fogalmat e csoportok hatásáról.