Seite - 744 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

744 nem találkoznak erök, a kik a múvészet e technikáját gyakorolnák, és jellemzó, hogy a fém múveket, melyek nem az ötvösseg korébc tartoznak, most már Danzigból szerzik meg, nem pedig Nürnbergból, a mely város azon közben elveszté korábbi múvészeti fontosságát. Danzig, ez az éjszaki tengerparti város, mely a lengyel birodalom terúletéhez tartozott, e korszakban az ország köz- múveltségi szükségletei tekintetében ugyanazt a szerepet viszi, mint elöbb a múvészeti életnek a Pegnitz melletti fó fészke, Nürnberg. Ugy látszik, hogy Danzigban készúlt Danigiel Erasmus krakói lakosnak a krakói Mária templom- ban levó és 1624-böl való bronz emléke, mely elrendezésének egyszerú nemes- ségével a régi jobb idókbeli alkotásokkal vetekedik. A székesegyházbeli Wasa-féle kápolnának neh.éz barokk rácsa, melyet 1673-ban Weinhold Mihály öntött bronzból, a rajta levó fólírás tanúsága szerint szintén danzingi munka. Hasonló- képen jobbára danzigi eredetúek a királyi sírokban levó gazdag diszú horgany koporsók is. Végúl meg kell említenünk a székesegyházban álló ezüst koporsót, melyben Szent Szaniszló ereklyéi óriztetnek. E koporsó, melyet angyalok tar- tanak a vállukon és melynek külsejét diszitó domború múvek a szent életének jeleneteit és csodatetteit ábrázolják, 1671-ben Van den Rennen Péter danzigi múhelyében készúlt. Mind e múvek közel állanak a késóbbi németalfóldi barokk izléshez, a mely tudvalevóleg igen erós hatással volt Danzig múvészetére. Ha azonban az ország azon idóbeli állapotát igazságosan akarjuk megitélni, szem elótt kell tartanunk annak belsó és külsó korúlményeit. A városok elszegényed- nek és tekintélyük esökken; a törökök eilen a kereszténység védelmére oly sokáig viselt háborúk, végúl a kozákok és a svédek betórései egy felól akadá- lyozták az országot a természetes haladásban, más felól pedig elpusztitották egykori múveltségének számos emlékét. Lassan és fokozatosan állott be a romlás, mely Lengyelország eddigi tórténetének konyvét lezárta és egy új, cgészen más alapokon nyugvó korszakot nyitott meg. Még azokról az emlékekról kell szólanunk, melyek Galiczia rutén terúletén byzanczi batas alatt keletkeztek. Ezekról már a XIII. századi krónikák is adnak hirt; azonban az ország egész terúletén nem találkozik egyetlen byzanczi jellegú emlék sem, mely a XV. századnál régibb volna, és ezck sem keleti Galicziában, hanem a lengyel birodalom régi fóvárosában, Krakóban vannak. Értjük a v Wawelen levó székesegyház Szentkereszt kápolnájának falfestményeit. melyekról fönt futólag már megemlékeztünk. Jagiello Ulászló, kinek anyja görög vallású orosz hcrczegnó volt, miután királylyá lett és a XIV. század végén fölvette a keresztséget, szülóvárosából, a lithvániai Wilnóból rutén festóket hivott meg,