Seite - 748 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

748 azonban e szúk korlátok kôzôtt szokatlan gazdagságot, kônnyedséget és kecses- séget mutât és e tekintetben megegyezik a renaissance muvészettel. A nagy bomlás az egykor hatalmas birodalom alkotó részeit egymástól elszakítá és mindegyiket más kôrûlmények kôzé sodorta s más uralom alá hajtotta; mindazáltal e részek hosszú idôn, bár szétdarabolt, de ôsszetartozô egésznek érezték magukat és az a gondolât lelkesité ôket, hogy korábbi állapotukba ismét visszajutnak, hogy egymással ismét egyesûlnek. A nemzet a XIX. század elsó felében csak errôl álmodott és ennek megvalósítására irányúló tôrekvésben élt. Elkôvetkezett a lengyel nemzet legnagyobb kôltôinek a korszaka : Mickiewicz, Slowacki, Krasiñski képviselték e század elsô felében a lengyel nemzeti élet eszméjét. Ez az állapot, ez a hangúlat jellemzi az osztrák uralom alá kerúlt Galicziát, valamint a régi Lengyelország azon részeit, melyek a szomszéd birodalmakhoz csatoltattak. Sok csalódás és iszonyú megpróbál- tatás után lassanként bekôvetkezett az idó, a midón a nemzet fólocsúdott álmából, szakított az elérhetetlen eszmék után való tôrekvéssel és higgadtan számított a valósággal ; ekként a kôdképek lassanként határozott alakot ôltôttek és a nemzet alkotó ereje a kóltészet helyett kevésbbé elvont múvészetek, névszerint a festészet és a szobrászat terén iparkodott érvényesúlni. A mint a nagy kóltók egymás után sírba szállottak és szavaik elhangzottak : oly mér- tékben kóvetkezett el a képzómúvészetek fólébredésének és fejlódésének az ideje. A képzómúvészet, nevezetesen a festészet a társadalom bensó szükség- letévé lett, vezetó szerepet vitt és a nemzeti talajon ónállóan fejlódótt. Nem a régebbi hazai múvészet emlékeire támaszkodott, nem kóvette a múvészeti hagyományokat, melyek az ország fólosztása és a nagy válságok kóvetkeztében amúgy is elhomályosúltak, hanem a faj sajátosságaiból merített új életerót és épen ennélfogva vált igazi lengyel múvészetté. Azonban, miként a természetben, a tórténetben sem vész el semmi. Az a múlt, melyet az imént vázoltunk, nem maradt hatás nélkül. De mielótt századunk kózepén e fejlódés megkezdódótt, mielótt a csatornák megnyiltak és a tiszta vízú áramlat megindúlt volna, már mutatkozott az országban a múvészeti mozgalom, mely a múvészet iránti érdeklódést fólébreszté és útját egyengeté a fólvirágzásnak. Már a múlt század végén született egy festó Krakóban, a kinek a tevé- kenysége a legnagyobb zavarok, az ország visszaállítására irányúló meddó tórekvések idejébe esik. Ez Stachowicz Mihály. Noha kisebb rendu múvész, mégis említést érdemel, a mennyiben termékeny, de fólszínes múvészeti tevé-