Seite - 754 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

754 évi nemzeti mozgalomban; azután következett a válság és a kijózanodás s ennek nyomában fakadt a positiv munkálkodás iránti hajlam. A meddó áldo- zatok borzalmai fájdalmat és részvétet keltettek, de ugyanakkor folnyitották az emberek szemét, hogy lássák a valóságot; más felól pedig arra késztették a nemzetet, hogy megértse az eseményeket, a melyeknek sulyja alatt nyögött az akkor még éló nemzedék, hogy választ keressen aiTa a kérdésre, hogy az egykor hatalmas birodalom miért semmisúlt meg és részei miért kerúltek más birodalmak hatalma alá. Ezzel megindúlt a mozgalom a torténeti kutatás terén. A társadalom lassariként meggyözödött arról, hogy a bukás okát ónónmagában kell keresnie, nem a külsó kórülményekben, inkább belsó viszálykodásban, a birodalom fogyatékos szervezetében, a minek káros hatása a nemzeti élet minden terén mutatkozott. Ebben a válságos pillanatban kezdett gyümölcsözni az a mag, melyet az elóbbi nemzedék elvetett. Megkezdödött a lengyel festészet virágzó kora, a melynek fó irányai visszatükrózték a nemzet állapotát és kifejezést adtak a nemzetet mozgató áramlatoknak. Grotger Arthúr volt az a múvész, kinek lelkében a nemzeti ideálismus egész tragédiája végig játszódott, a ki ezen ideálismus sírjára letette müvészetének virágát, a mennyiben annak mélyéból kiemelte és személyesítette mindazt, a mi benne általános emberi és örök érvényú. Azonban Matejko János volt az a mester, a ki bemélyedt a múltba, és annak jeleneteit egymásután a világ szemei elé állitá, hogy tanúlságúl szolgáljanak a jelenben és a jövöben, hogy más felól a megaláztatás idejében fólemeljék a nemzet lelkét, táplálják abban a bilszkeséget. Ez a mester a legnagyobb lengyel festó és egyszersmind egyik legnagyobb torténeti festóje a jelen századnak. Mielött e két müvészszel részletesebben foglalkoznánk, vessünk egy pillantást a velük egykorú, de náluk csekélyebb nevezetességú müvészek kózül a kiválóbbakra, a kik a két mester tevékenységének mintegy a hátteréúl szolgálnak. Grabowski András (született Krakóban 1833-ban, meghalt Lembergben 1886-ban) sokszor nehézkes, de határozott jellemzó képességénél fogva jeles arczképfestó volt; Gryglewski Sándor (született Nyugati Galieziá- ban Brzostekben 1833-ban, meghalt óngyilkosság által Danzigban 1879-ben) tehetséges épitészeti festó volt. Kotsis Sándor (született Krakóban 1836-ban, meghalt 1878-ban) a kisvárosi és a falusi nép életét koltói hangúlattal s a valóság és a vidék iránti mély vonzalommal ábrázolta, s ekként festményei- nek megnyeró helyi jellcget kölcsönzött. Postel-Leopolski Vilmos (született Drohobyezben 1830-ban, meghalt 1892-ben) arezképeket és kisebb torténeti