Seite - 758 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

758 hatni, az ecsetet kezében tartva halt meg, mielött befejezte volna utolsó múvét, melyet halála után Lemberg város szerzett meg. Méltán mondták róla, hogy a század utolsó tórténeti festóje, „a kinek erós meggyózódése és hite volt". Úgy festett, mintha nagy hivatást teljesített volna. Noha nagy gondot fordított a részletek archaeologiai húségére, mindazáltal nem az ékszerek és a ruházat, vagy tóbbé-kevésbbé festói elóállítás tették múveinek a lényegét, hanem az ember, annak tórténeti szerepe és a kórúlmények, melyeknek keretében a szereplót ábrázolja. Nemes gondolkozású és önzetlen volt; képeit elajándékozta, mintha neki semmibe sem kerúltek volna; áthatva a múvészet apostolságától saját hírnevének szárnyain kórúlhordta a földgömbön hazájának hírnevét. Nem tudni, ki volt a tanítója. Legnagyobb mestere hazájának tórténeti múltja volt, elsó sorban pedig Krakó letúnt nagyságának emlékei és jelei. Ifjúkorától kezdve Stoss Vidnek a Mária templombeli oltára gyakorolt legnagyobb hatást múvészeti tevékenységére. De míg egyfelól hasonlóság mutatkozik Matejko és Stoss Vid kózótt, a mennyiben a német mester módjára ó is az alakoknak a részletekben való határozott, sót néha szertelen kialakítására tórekszik, más- felól a Krakóban levó nagy számú késó olasz renaissance emlékek hatása is visszatúkrózódik múvein. A késó csúcsíves múvészet erósen nyilvánúló való- szerúsége, valamint a rajzolatnak és formáknak barokk szabása teszik Matejko tehetségének jellemzó vonásait, a melyekhez a rendkivúl gazdag változatosság iránt való hajlam járúl. E sajátságokban rejlik az ereje, de egyszersmind sok esetben a gyóngéje is. Ekként Matejko azon újabb idóbeli lengyel festó, a kin fólismerhetó azon múveltségi fejlódés hatása, melyet az imént vázolni meg- kisérlettünk. Grotger múvein is meglátszik ez a hatás, csakhogy nem oly határozottan és kézzel foghatólag. E két múvész a legkiválóbb és legjellemze- tesebb képviselóje a XIX. századbeli lengyel festészetnek. Grotger múvészetéból képzeló eró és kedély sugárzik felénk, Matejko múvészetében a népnek és a jellemnek alkotó elemeit ismerjük fól, úgy, a mint azok a múltban kialakúltak. Mondhatni e két múvész egymást kólcsónósen kiegésziti. Matejko halálával befejezódótt a tórténeti festészet korszaka. Az e század második felében született ifjabb nemzedék, melyhez a most élók nagyobb része tartozik, egészen más nyomokon halad. Valamint a társadalom ma elsó sorban belsó fejlódésével, gazdasági és társadalmi kérdésekkel foglalkozik: úgy a lengyel festók is a nép, a természet és a jelenkori eszmék és tórekvések felé fordúltak. Mindazon áramlatok, melyek a festészet terén az utóbbi ótven év alatt uralkodók voltak, visszatúkrózódtek és visszatúkrózódnek e nemzedék