Seite - 760 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

760 múvészetén. A legszertelenebb valószerúség, annak minden kovetkezménye, az impressionismus, annak fínom színárnyalatai, az oly sok tekintetben jogosúlt „szabad napvilágítás", mely azonban, mint átmeneti korban rendesen tOrténni szokott, gyakran olyan eredményre jut, mely a kitüzött czéllal meróben ellen- kezik, vagyis a valóságot épen abban hamisítja meg, a miben híven törekszik azt visszatükröztetni ; végúl az új eszményiség, mely mintegy óvás akar lenni az esetlen, nyers valószerúség eilen és tartalom tekintetében hasonló szükség- letnek felel meg, mint a szabad napvilágítás a forma tekintetében : a mai fejlôdésnek e változatos jelenségeit túkrOzte és túkrOzi vissza a most folvirágzó és az élet teljességéból mentó lengyel festészet. Nap-nap után újabb tchet- ségek túnnek föl, számuk folyton növekszik ; azért csak a leghatározottabb egyéniségek folsorolására kell szorítkoznunk és csak azokról cjthetünk nehány szót, kik a figyelmet nagyobb mértékben magukra vonták. Lipiñski Ipoly (született Nowy-Targban 1848-ban, meghalt Krakóban 1884-ben), noha aránylag idósebb a tôbbinél, mégis az ifjabb nemzedékhez tartozik ; leginkább népi jeleneteket festett ; múveit nagy valószerúség és igazság jellemzi. Popiel Tádé, Piotrowski Antal (született a lengyel királyságban 1853-ban), Tetmayer László, Makarewicz Gyula (született Lembergben 1856-ban), Adjukiewicz Zsigmond, Wodzinowski Vincze (született Igoíomiá- ban 1864-ben), végúl Falat Gyula (született Kelet-Galicziában, Teliglovyban, 1853-ban), a ki valamennyiük közt a legkiválóbb, elsó rendú múvész, most a krakói múvészeti akadémia igazgatója. A fölsoroltak genre-képeket festenek, melyeknek tárgyait a nép életéból veszik ; népies typusokat, mezei munkásokat, kisvárosi országos vásárokat, erdó súrújében vadászati jeleneteket ábrázol- nak; fó torekvésük, hogy a valóságot mennél hívebben túkrOztessék vissza. Kossak Adalbert élénk csataképeket és a katonai életból vett jeleneteket fest. Benedyktowicz Lubomir, kivált pedig Kochanowski Román lengyel tájképeket festenek, fenyúerdóket, melyeknek koronáit a leáldozó nap sugarai meg- aranyozzák ; a Visztula partját, melyen az éjszaki táj szegényes nOvényzetét, a fúzfa kórhadt tOnkjét, vagy az ezüstös levelú nyárfát és a szürke eget vissza- túkrOzó vizet látjuk. A korán elhalt Gottlieb Móricz (született Drohobyczben 1856-ban, meghalt 1879-ben) a festészetnek egészen más faját képviseli; érzelemvilága rokon Heine kôltészetével, s az ó-testamentomi hagyományokra vonatkozó ábrázolásainak sajátos bibliai hangúlatot kölcsönöz. Pruszkowski Witold fényes tehetségú és nagyszabású festó, képeinek tárgyát a lengyel nép mondáiból vagy a nép életéból meríti és majd saját mélabús lelki állapotát,