Seite - 764 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

764 érdeklôdést. Mindegyiknek bizonyos üdeség, élénk véralkat és szenvedély kölcsönöz vonzó erót; egyik-másik nyerseségével és természetességével kelt figyelmet; azoknak festményeit pedig, kik mélyebben éreznek, bizonyos szomo- rúság, epekedés jellemzi, a mi összhangban van az ország természetével, a nép- dalok és a lengycl kóltészet hangúlatával. A forma tekintetében a XIX. század folyamán fólmerúlt valamennyi áramlat közt a szabad napvilágítás vitte a vezérló szerepet. Mint az egész világon, Lengyelországban is minden téren a napfényt szomjazza a század és a haldokló Goethével fólkiált: „Több vilá- gosságot!" Korunk múvészeti fejlódésének minden mozzanata e fólkiáltással végzódik és az újabb, izmosabb és ónállóbb tehetségek sokasága egy maga eléggé bizonyítja, hogy a festészet ezen irányának Lengyelországban jóvóje van. Befejezésúl röviden szólunk a XIX. századi szobrászatról. Lengyel- országban a szobrászat alkalom híján eddig nem igen fejlódótt. A hol nem kinálkoznak emlékszerú föladatok, a hol nem emelnek nyilvános épúleteket, vagy a hol az ilyen építkezés a ritka kivételek kôzé tartozik, ott az építészettel oly szoros kapcsolatban levó szobrászat sem fejlôdhetik. Ebból azonban nem következik, hogy a lengyeleknek nines érzékük a szobrászat iránt, s hogy az orszàgban nincsenek szobrászok. Nem szólunk Thorwaldsennek Krakóban és Lembergben levó szobrairól és domború múveiról, sem a florenczi, meg római szobrászokról, a milyennek Ricci és Taddolini, a kiknek fehér márványból faragott síremlék-muveivel itt is találkozunk. Bennünket itt elsó sorban a hazai szobrászok érdekelnek. Az elsó, ki kózúlók figyelmet keltett, Stattler Henrik volt, fia Stattler Adalbert festónek, született Krakóban 1834-ben. Egyik kiváló múve Sapieha herezegnó síremlékén az elhúnytnak alakja a Przemysl melletti Krasiczyn kastély kápolnájában. Stattlerrel egy idóben élt Szubert Leó, a ki a Wadowice melletti Oswiçcimben 1830-ban született és 1857-ben halt meg. Legjelesebb alkotása volt Uhlandnak „ A dalnok átka" czimú kólteménye után készített szoboresoport. Filippi Páris (született Krakóban 1836-ban, meghalt 1874-ben) síremlékei, mellszobrai és domború múvú képmásai annak idején általános tetszésben részesúltek. A ma éló szobrászok kózúl elsó helyen érdemel említést Gadomski Valér (született Krakóban 1834-ben), a krakói múvészeti akadémia érdemes tanára, a ki számos mellszobrot, egész alakot és domború múvet készített, tóbbek kózt Kopernikus márvány szobrát, mely a krakói tudományos akadémia elócsarnokát ékesíti. Midón Gadomski szeme világát elveszté és tanitói hivatását nem folytathatta, helyét Daim Alfréd (született Baranówban 1854-ben) foglalta el. Ez Bécsben Hellmernél tanúlt ; szorgalmas