Seite - 771 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

771 formák azok, melyek a szovó múvészeti termékeknek ezt a sajátos jelleget kólcsónzik. Ebból a kórúlményból keletkezett az úgy nevezett „ó-lengyel" szónyegek vitás kérdése, melylyel lengyel és német szakírók egyaránt foglal- koztak. Van egy fajtája a selyemból való, gyakran arany vagy ezüst fonalakkal átszótt szónyegeknek, melynek rajzai keleti, jobbára ó-perzsa motivumokból állanak ugyan, de e motivumok az európai ízléshez alkalmazkodva, tóbbé vagy kevésbbé határozott átalakúláson mentek át. Az arany vagy ezüst alapon indákból, palma- és nádlevelekból, meg hullámos szalagokból szerkesztett díszítmény határozottan európai jellegú, a mihez még az is járúl, hogy az Zsidó szertartási tágyak : thora-lambrequin (kárpitfuggony). efajta szónyegek igen sok példányán lengyel családi czímerek fordúlnak eló. Nehány szakíró tagadta e szónyegek lengyel eredetét s azt állította, hogy azok európai megrendelésre készúlt perzsa gyártmányok. E vélemény hívei azonban nem feleltek arra a kérdésre: vajon miként tórténhetett, hogy a megrendeló európai volta kényszeritó okúl szolgált a diszító formáknak európai, tehát idegenszerú átalakitására. Ez a kérdés annál nagyobb fontosságú, mivel nem tehetjük fól, hogy a megrendelésekhez itt Európában rajzolt mintalapokat csatoltak volna, mert ez esetben a minták határozottabban, sót tisztán európai ízlésüek lettek volna, a mi pedig tudtunkkal soha sem fordúl eló. Továbbá fontos kérdés az is, miért neveztetnek az effajta szónyegek a fejedelmi és a 97*