Seite - 772 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

12 fónemesi házak legrégibb leltáraiban majdnem mlndig „lengyel" szônyegeknek. Noha a lengyel kùtfôket muvészettôrténeti szempontból eddig fölötte hiányosan kutatták át, mindazáltal bizonyosnak vehetó, hogy a lengyel földön, jelesúl Galicziában csakugyan készúltek keleti ízlésú szónyegek. A kik tagadják a szóban levó szónyegek lengyel eredetét, azok dôntô bizonyítékúl még azt hozzák fol, hogy Lengyelországban nem mutatható ki olyan múhely, a mely ilyen szónyegek készítésével foglalkozott volna. Azonban ez az ellenvetés nem nyomós. A szó mai értelmében vett múhelyek, melyek a kereskedelem számára dolgoztak volna, csakugyan nem voltak; de a régi lengyel nemeseknek egyik kedvtelésók volt udvarukban a múvészi ipar szokatlan és fényúzó ágai számára múhelyeket berendezni, azoknak termékeit részint saját használatukra meg- tartani, részint pedig barátaiknak és elókeló, hatalmas személyeknek ajándékúl adni. A múvészi ipar egyéb ágaira nézve számos ilyen példát lehet idézni. Tudjuk továbbá, hogy Galicziának Brody városában a XVII. század kózepén volt egy múhely, melyben aranynyal átszótt selyem kelmék és szónyegek készúltek. Koniecpolski Szaniszló, a lengyel korona fóhadvezére (meghalt 1646-ban), alapította udvarában e múhelyt, melyet halála után fia, Sándor, Sandomir vojvodája is föntartott. E múhclyben, melynek a kútfókben „Officina Brodensis" a neve, selyem kelmék, kivált pedig keleti ízlésú szónyegek (tapetia et peristromata) készúltek. További kútfói bizonyítékokat találunk a Lemberg városi levéltár consuli ügyirataiban, a melyek kétségtelenné teszik, hogy bizonyos Korfiúski Emánuel aranyszôvésû selyem kelmék készítésére Lemberg- ben múhelyt állított és talán nem puszta véletlenség, hogy ugyanezen Korfiúski valamely vitás ügyben aranynyal átszótt selyem szónyegek tulajdonosaként szerepel (1639). E gyér kútfói adatok fôltétlen bizonyossággal nem állapítják ugyan meg, hogy ama régi szónyegek Lengyelországban készúltek volna, de mindenesetre útját állják annak, hogy a kérdés ellenkezó értelemben dôntessék el. Az nem szenved kétséget, hogy a keleti ízlésú és készítésú kózónséges gyapjú szónyegek, s pedig úgy a perzsa módra csomózottak, valamint a simán szövöttek is Lengyelországban készúltek; a napjainkban fôlélesztett szónyeg- szóvés ugyanis a régi hazai hagyományokon és gyakorlaton alapúl. A Lemberg- ben legutóbb tartott országos kiállitás muvészettôrténeti osztályában igen nagy figyelmet keltett két, pompás színezésú, aranynyal és ezüsttel átszótt selyem szónyeg, mely lengyel családi tulajdon és az úgy nevezett „ó-lengyel" szónyeg- fajtához tartozik, meg két egyszerú gyapjú szónyeg, mert díszítményük nyersen átformált keleti motivumok és tisztán európai, meg helyi motivumok keveré-