Seite - 774 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

774 reven ältalänosan ismeretesek; mindazaltal nem lehet tagadni, hogy van nemi ekitmenyi ertekük, kivalt az Oknöban keszitett peldänyok közt van szamos olyan, melynek nemesebb rajza es finomabb szinhangülata dicseretet erdemel. A mit a szönyegekröl mondottunk, azt mondhatjuk a szövömuveszet egyeb termekeiröl is, jelesül a brokät es a selyem kelmekröl, a melyek közt legkivälöbbak a fali kärpitnak hasznält ügy nevezett „makat" keime, toväbbä a nemzeti viseletnek nelkülözhetetlen alkotö reszet tevö öv. A makat arany vagy ezilst szövesü musträval diszitett vörös selyem keime, melynek szamos peldänya maradt fönn mai napig; mint lengyeles hangzäsuvä ätalakitott neve (makhta) mutatja, keleti eredetü; de a XVII. szäzad vege feie es a XVIII. szäzad folyamän Lengyelorszägban is, nem egy helyen több-kevesebb sikerrel meg- kiserlettek ezen szövömüveszeti termek elöällitäsat. Most is fönemesek voltak, kik udvarukon mühelyeket ällitottak es igen jellemzö, hogy az ilyen mühelyeket „perzsä"-nak szoktäk nevezni. A herczeg Radziwill-fele slucki „perzsa mühely" aranynyal ätszött selyem övek keszitese reven vält hiresse es ügyes munkäsok kepzese altal nevezetes iparmüveszeti agat teremtett, mely e szäzad elejeig virägzott s a koräbban Perzsiäböl es Indiäböl hozatott, fölötte dräga öveket kiszoritotta. A Radziwill-fele gyär mintäjära szamos kisebb mühely keletkezett, es hogy az öv milyen nepszerü es fontos czikk volt, hogy az övszöves meghonositäsät mily nagy gazdasägi fontossägünak tartottäk, azt megitelhetjük abböl, hogy nehäny kivälöbb gyäros 1788-ban orszäggyulesi hatärozattal nemesi rangra emeltetett. Mazarski Jänos es Leo (Shick), Chmielewski D., Maslowski Ferencz, Pucilowski Antal (Krakö), Paschalis Jakab (Lipköw), Salimond es Filsjean (Kobylki), Besz (Danzig) voltak a leg- ismertebb gyärosok, a kik keszitmenyeiket reszint egesz nevükkel, reszint nevük kezdö betüivel, reszint jelkepi jegyekkel (peldäül Agnus Det) jelöltek meg. Azonkivul Kutkorzban (Lemberg közeleben), Przeworskban, Sokalban, Zmigrödban es meg több ismereüen helyen csekelyebb ertekü, jobbära csupän selyem övek keszültek. A lengyel öv, mely ma is lenyeges alkotö resze a nemzeti viseletnek, 30—50 centimeter szeles es mintegy negy meter hosszü, majdnem mindig keresztben sävos, ritkäbban pöttyös, vagy tarka virägos, hoszszäban keskeny szegelylyel beszegett, ket vegen pedig nagyobb bokre- täkkal ekeskedik. Diszitmenye eredetileg alakitott levelekböl, virägokböl es indäkböl ¿11; a ket vegeben levö virägai es levelei csak ritkän es csak a kevesbbe becses peldänyokon termeszetes alakitäsüak; rendszerint ezek is finom formaerzekkel stylizälväk. Vannak olyanok is, a melyeken a bokretäk