Seite - 778 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

778 próbái, melyek jóval fólúlmúlták a kózónséges múkctjvclés és a nói kézi munka mértékét. Attérve a ffmmuvességre, elsó helyen az ótvósséggel kcll foglalkoznunk, a kis múvészetek azon ágával, mely talán leghívebben tükrózi vissza a nemzeti ízlést és a nép erkólcseit, a mennyiben mintegy nyomon kiséri a nemzet társadalmi életét, dísziti az oltárt, az asztalt, az asszonyt, a férfit, a viseletet, a fcgyvert. Hogy az otvósség Lcngyelországban, kivált pcdig a mai Galiczia terúletén egykor igen fejlett volt, azt szárnos hazai és külfóldi írott kútfó bizonyítja; az otvósség emlékei azonban fólótte csekély számúak. Bernardo Bongiovani, camerinói püspók, Zsigmond Agoston király mesés gazdagságú magán kincstáráról fóljegyzi, hogy abban a mesteri foglalatú drágakóvek és klenodiumok, aranyból és ezüstból múvészien vert, zománezozott és a technika minden eszkózével díszítctt edények, fegyverck és egyéb tárgyak nagy sokasága volt, úgy, hogy Olaszország pompakedveló és múvészi érzékú fejedelmi udva- rainak egyike sem vetekedhetett vele. Tóbbé-kevésbbé ugyanezt mondhatjuk számos templomról és fónemesi udvarról, a melyek kinestárainak leltárai fón- maradtak. A sok hadi sarez elnyelte e kincseket; a mi nem keriilt az ellenség kezébe, az külónbózó alkalmakkor mint hazafias adomány a pénzveróbe ván- dorolt. Végúl a maradékot a megromlott ízlés és az újdonság áldatlan, vandal hajhászata idejében megolvasztották. Ehhez járúltak még a külfóldi úzérek, a régiségek hiénái, a kik számos remek múvet vittek ki az országból. A mi, mintegy esodaképen, mai napig megmaradt, az úgy szólván a maradéknak a maradványa. Mindazáltal ez is elég fogalmat nyújthat a nemes fémekból készúlt múvek rengeteg sokaságáról, mely az egykori lengyel birodalom terúletén fól volt halmozva. Vajon az arany és ezüst egyházi edények, a múvészettel vert, óntótt, czizelált, zománezozott, vésett és niellóval díszítctt ótvósmúvek kózúl, melyekról a legrégibb leltárak beszélnek, mennyi kerúlt ki az idegen és mennyi a hazai mesterek múhelyéból, erre a kérdésre nía lehetetlen megfelelni. Mindazáltal bizo- nyos, hogy az olasz és a német mesterek mellett szép számmal voltak a hazai ótvósók is. Erról tanúskodnak a román és a csúcsíves múvészet idejéból fón- maradt ótvósmúvek, melyekról határozottan tudjuk, hogy lengyel készítmények; ilyen pl. a plocki székesegyházban levó, ú. n. Szent Zsigmond koronája, mely Zemelka Szaniszló, auri/aberplocensis múve a XIV. század végéról, vagy pedig Szent Szanisztónak a krakói székesegyház kinestárában órzótt ereklyetartója, niclyet a szent püspók életének jeleneteit ábrázoló domború múvek díszítenek. Ezt a remekét az ótvósségnek Marciniec Márton krakói ótvós készíté 1500-ban.