Seite - 782 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

782 ötvösseg, kivält a XVII. szäzadban ezen a teren remekelt. Lembergben kitünö müveszettel es fenyesen diszitettek a kardokat es a karabelyokat, aranytöl es drägakövektöl csillogö, pompäs löszerszamokat, kincset erö csatokat, kapcsokat es gombokat keszitettek. A fegyverkoväcs, meg a nyerges munkäja mintegy csak arra valö volt, hogy az ötvösnek alkalmat szolgältasson müveszete ervenyesitesere. A diszes fegyverek nagy kelete nagy fejlettsegre segite a kimunkäläs mindazon mödjait, a melyeket különben nem gyakoroltak volna; a fegyvert a leggazdagabb es a legszebb menyasszonykent aranynyal, dräga- kövekkel, gyöngyökkel es gyemäntokkal diszitettek. A vesett, a vert es a metszett czifräzatot, a szep foglalatü drägaköveket, az aranynyal kirakott feldrägaköveket, a tausiät, a damaszczent, az azzimina-fele eljäräst, a rekeszes es a berakott zomänczot, a filigränt, szöval az ötvössegnek miuden eszközet fölhasznältäk a fegyver, a paizs (ügy nevezett kalkan), a tabornoki palcza (bulawy), a buzdygan (buzogany) es a löszerszäm diszitesere. A XVII. szäzad vege feie a fenyüzesnek ezen sajätos lengyel mödja majdnem egeszen hätterbe szorita az ötvösseg egyeb ägait, es különösen a III. Jänos kiräly ältal pärtolt lembergi lengyel-örmeny ötvösök voltak a legjelesebb mesterek az e fajta munkaban. Az ilyeten diszes fegyverek kiviteli ezikkül is szolgältak Magyar-, Olah- es Oroszorszägba, a hol szinten nagy volt a keletük. A regebbi ötvös müveszctnek egyik igen jellemzö vonäsa maradna figyelmen kivül, ha hallgatassal mellöznök a zsidö ötvösöket, a kik a müveszi ipar ezen ägäban is ervenyre juttattäk fajuk sajätossägät es tehetseget. A zsidök a czeheken kivül, a nyilvanossägböl kizärva haziiparilag gyakoroltak müve- szetüket; mindazaltal e lappangö tevekenysegükkel olyan müveket hoztak letre, melyek manapsag mint a hazai ötvössegnek ketsegtelenül hiteles emlekei figyelmet erdemelnek. Szerencses gondolat volt, hogy a galicziai legutöbbi orszagos kiallitas törteneti reszeben külön zsidö esoportot rendeztek; a zsidö liturgiai tärgyak e külön kis tarlata üjsäg szämba ment es együttal tanülsägos volt, habär nem teljesedett az a remeny, hogy nagyobb regisegü tärgyak is kerülnek majd elö. A zsidö liturgiai ötvösseg e tärlaton a formäk es a diszit- menyek tarka kevereket mutatta; legföbb ismertetö jelei: a bizarr-eredetiseg, a mohö vägy, mely csekely eszközökkel nagyszerü, vagy helyesebben szölva nagyzolö, szinleges hatäsra törekszik, toväbbä a diszitmeny halmozottsäga es szinte ämülatba ejtö szertelensege a technikai eszközöknek es fogäsoknak. Ez a sajätos, idegenszerü müveszet, annak keleti izlesü ekitmenye, közönseges bibliai jelvenyei, egyebkent szük körben mozgö ällati jelkepei (szarvas, medve,