Seite - 800 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

800 szántófoldjeinek jóval nagyobb részén a gabnanemüek gumós nôvényekkcl váltakoztak, vagy legalább a három nyomású gazdálkodás uralkodott az ugarnak takarmánynóvények tcrmcsztésére való fólhasználásával, vagy egyéb- nemú váltakozással módosítva. A kisbirtokon az ósi hagyományos három nyomású gazdálkodás, kivéve a nagyobb városok kôrnyékét, még tovább fônmaradt. Csak mióta a fôldbirtok szúntelen haladó szétdarabolása folytán az cgyes jószágok szántóterúlete már annyira csôkkent, hogy a család fón- tartására ugyanazon terúleten nagyobb mcnnyiségú termesztmény nyerése vált szükségessé, azóta változott át a burgonya-termesztés kiterjedése által már úgyis némileg módosúlt három nyomású gazdálkodás valami szabálytalan, megállapított elveket nem kóvetó váltógazdasággá. Az utóbbi tizenôt év alatt azonban a kisbirtokokon a gazdálkodás, legalább a mennyire a fôld túlságos cldarabolása nem gátolja, tetemesen javúlt, legalább az ország nyugati részében. A nagybirtokok mívelésében látott haladás, a melyeken ugyanis a kisbirtokosok családjuk tagjaival együtt napszámos-munkát végeznek, valamint a gazdasági egyesúletek buzgólkodása, s végúl az utóbbi években a gazdasági vándortanítók múkódése is hozzájárúlt ahhoz, hogy a fóldek mivelése javúlt és a silányabb régi munkaeszkôzôk : a radio nevü kapa, meg a hajdani paraszt eke, az urasági birtokokon használt idegen ercdetú újabb szerszámoknak adtak helyct. A trágyázás is egyre javúl, sót már a mesterséges trágyaanyagok (fókép a trágyamész és trágyagipsz, stb.) alkalmazása is mind tovább halad nyugat felól. Az ugar egyre szúkebb korlátok kózé szorúl s az 1884—1893-ig terjedó évtizedben az elózóhóz képest régi terjedelmének kórúlbelúl egy negyedével csôkkent. A lóhere és egyéb takarmányfüvek termesztése nemcsak a nagy-, hanem a kisbirtokon is tetemesen emelkedett. Egészen másként alakúl a gazdálkodás és kûlônôsen a nagyon korlátolt mezógazdáság a tulajdonképeni hegyvidéken, mint a rónákon és kôzép- hegységben. Itt sok helyütt rétek és legelókúl használt kedvezóbb fekvésú terúletek néhány éven át váltakozva szántófóldekúl szolgálnak, a mi után megint fúvelésre használják óket. Ep úgy az is megtôrténik, hogy fiatalabb erdóvel beültetett terúletek (tôbbnyire faizásra való rétek) néhány éven át zabbal, vagy olykor egyéb mezei termcsztménynyel vannak bevetve, illetóleg bcültetve. E czélra a fiatal fát kivágják, csupán az erósebb tórzseket hagyván meg, mig a tôbbit elégetik és a hamvát a fôld trágyázására használják. A bevetett terúletek tekintetében az 1884 — 1893-ig terjedó évek átlaga szerint a zab és rozs áll elól, amaz az ósszes szántófóldnek 18, emez 16 száza-