Seite - 806 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

806 erdós tájait kivéve, az országban mindenütt a lehetó legkiterjedtebb gabona- termesztésnek rendelték alá a mezógazdaság tóbbi ágait. Igy volt a marha- teny/szt¿ssc\ is. Az ország egész keleti részén elég jóvedelmezónek találta a nagybirtokosság, ha a Dél-Oroszországban, nevezetesen Bessarábiában, de részben Moldvában is nagy csapatokban olcsón vásárolt szarvasmarhát elóbb igásbaromnak használja, aztán pedig szeszfózói mellett hizlalóba állítja, vagy a Dnieszter-menti kóvér legelókón hizlalja ki, s végúl nyugat felé, fóképen az akkoriban híres olmützi vásárokra hajtja. A marhakereskedésben való ilyen kózbenjáró szerep szükségképen káros hatással volt az országban magában való marhatenyésztésre, mely ennek kóvetkeztében mindinkább az ország nyugati felére és a hegyvidékre szorít- kozott, míg e tájakon kivúl a borjakat, a mennyiben a tehenek szükséges számának kiegészítésére nem kellettek, mészárszékre vitték. Az akkori kóz- lekedési nehézségek miatt ugyanis nagyobb tejgazdaságról szó scm lehetett; legfólebb a gazda saját szükségleténck és esetlcg a lcgkozelebbi piacznak ellátására lehetett számítani. Mindazonáltal már ekkor is volt kivált az ország nyugati és kózépsó részébcn néhány uradalom, a mely nagy gonddal és kedvvel úzte a marhatenyésztést. Ezeken tóbbnyire idegen fajtákat neveltek, még pedig legtóbbnyire a részben még a múlt század folyamán meghonosúlt „hollandi" marhát, a mely néven azonban a tulajdonképeni németalfóldin kivúl más alfoldi fajtákat is értettek; de e mellett tartottak külfoldi hegyi fajtákat, nevezetesen „tiroli" vagy „svájczi" marhát is. A parlagi (vagyis podoliai) marhának Orosz- és Oláhországból való szúntelen behozatala a marhavésznek mind gyakoribb behurczolását idézte eló, a mi megint azt okozta, hogy az értékesebb fajták tenyésztése mind nagyobb koczkázattal járt és így alább száilott, sót 1870-ben a gazdasági egyesúletek révén az állam által adott marhatenyésztési segélyek sikerét is veszélyeztette. 1882-ben tehát bekóvctkczett az orosz és román határnak a marhabehozatal elóli elzárása, mely rendszabály a parlagi marha bevásárlására berendezkedett podoliai gazdaságokat igen válságos átmeneti idószak cié állította, a marha- tenyésztésnek az egész országban való emelése szempontjából azonban fólótte üdvúsnek bizonyúlt. Most már a nagy munka és a tetemes állami, az utóbbi évek óta pedig egyúttal országos segélyek koczkáztatásának veszélye nélkül valósíthatók azok a tervek, melyekct a marhatenyésztésnek az országban való javítására nézve a gazdasági egyesúletek már a hetvenes években, tehát az állami segélyek nyújtásának idejétól fogva alkottak. Ez idótól kezdve ország-