Seite - 809 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

809 lâbu, \6gô fulû lengyel sertés, melyet nem igen hosszû dereka jellemez; nagyon kemény sôrtéjû és e sorte keresett kiviteli czikk. Egyébként kevésbbé zsiros hûsa miatt kivâlt fùstôlt husnak és sonkânak valô. Néhàny év ôta fôleg a lcmbcrgi gazdasâgi egyesûlet terûletén a honi fajtânak yorkshirei sertéssel valô nemesitésérc is tôrekszenek, mely czélra telivér-tenyésztôket alapitottak s azokbôl juttatnak mag-âllatokat a félvér-kondâk és kan-âllomâsok szâmâra. A belfûldi sertéstenyésztés azon kivùl, hogy teljesen fôdôzi a nem csekély honi szukség- A radautzi (Bukovina) âllami ménesbol val6 hucul mén. letet, még évenként kôrûlbelûl 540.OOO darabot szâllit a nyugati tartomâ- nyokba és Ejszak-Németorszâgba, nevezetesen Porosz-Sziléziâba. A kivitelre szânt sertéseket a kereskedôk a vidéken ôsszevâsârolvân, nagyobb falkàkban adjâk vasutra. Az utôbbi években e kivitel tetemesen csôkkent, s<5t egy-egy idôre teljesen sziinetelt is azon âllategészségùgyi intézkedések kôvetkeztében, melyek a sertésvész elfojtâsâra szûkségesekké vâltak. E korlâtozâsok meg- szùntetése, a mennyiben fôntartâsukra tovâbbi ok nincs, egyik leghôbb ohajtâsa a galicziai kisbirtokossâgnak, melyre nézve a sertéskivitel igen nagy fontossàgû. G. 102