Seite - 810 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

êiô A baromfi-tenyészttsxç. a nagyobb vârosok kornyékének kivételévei sokkal kevesebb gondot forditanak, mint a mennyit e gazdasâgi âg, mely mâr is szâmbavehetô és még fokozhatö kivitelt mutât, megérdemelne. Legutöbb fejlesztésére külön egyesûlet alakult Jaroslauban. A méhészet a hajdani Lengyelorszâg kelcti részében ôsidôk öta kedvclt mellékâga volt a mezei gazdasâgnak. A miöta azonban a viaszgyertyât egyéb vilâgitô anyagok majdnem teljesen kiszoritottâk és a miöta a méz-sôr megszûnt a jobbmôdûak âltalân kedvelt itala lenni, azöta a méhészet hanyatlâsnak induit, melybôl csak az utöbbi két évtized alatt kczd kissé follendûlni, fôkép a galicziai méhész-egyesulet munkâssâga folytân. Az 1890. évi ôsszeirâs szerint 261.047 kas volt az orszâgban, melyeknek jôval nagyobb része a Lembergtôl keletrc fekvô keruletekre esik a Dnieszter bal partja és az orszâg éjszaki hatâra között. Ugyane keruletekben tcrmesztik fôkép a tatârkât. Méhészettel leginkâbb a paraszt birtokosok, néptanitôk és falusi papok foglalkoznak. Emlitsük meg végul a mezei gazdasâgnak azon egyik mellékâgât, mely az összes lengyel tartomânyokban jôvedclmezôségére valö tekintet nélkûl hagyomânyos és kivâlô gondozâsban részesûl, ûgy mint a lôtenyésztést, mely- nek Galicziâban még ma is igen nagy a fontossâga. E fontossâgnak az orszâg tôrténelme adja meg a magyarâzatât. A hajdani Lengyelorszâg tâgas rônâin a lovassâgnak természetszeruen kivâlô szerep jutott, s igy az mindenha fô alkotô része volt a lengyel hadseregeknek. E mellett egészen az utôbbi idôkig, vagyis a mig az orszâg politikai ônâllôsâga meg nem szûnt, minden nemes ember lôhâton volt kôteles hadiszolgâlatot teljesiteni. Utazni és vadâszni is tôbbnyire lôhâton szoktak. A lônak mint nyerges âllatnak ez âltalânos és majdnem âllandô hasznâlata a lôtenyésztés fejlesztésére csak kedvezôcn hathatott s egyûttal azon tulajdonsâgok kialakûlâsât okozta, melyek a régi lengyel lônak jelességeiként oly hircsek és különösen hâtaslônak valö alkalmas voltâban, nagy gyorsasâgâban és kitartâsâban âllanak. Ehhez jâriilt még, hogy a XVI. és XVII. szâzad folyamân a tôrôkôk és tatârok eilen vivott küzdelmek alatt az eredeti parlagi faj keleti vérrel valö erôs keveredés ûtjân nemesbedett. Egyes nyugati fajtâkkal, nevezetesen a spanyol és friz lovakkal valö vérkeveredésnek mâr jôval csekélyebb fontossâgot kell tulajdonitani. A XVIII. szâzad folyamân azonban a lengyel lö az idôkôzben vâltozott kôrûlmények kôvetkeztében sokat veszitett hajdani jelességeibôl. Mindazonâltal nemcsak nagyobb ménesekben, hanem a ncmesi birtokokon is egyâltalân nagyon szeretik tenyészteni ma is. Szâzadunk elejének nagy hadjâratai alatt az czektôl megkimélt Galiczia âllandôn