Seite - 810 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2
Bild der Seite - 810 -
Text der Seite - 810 -
êiô
A baromfi-tenyészttsxç. a nagyobb vârosok kornyékének kivételévei sokkal
kevesebb gondot forditanak, mint a mennyit e gazdasâgi âg, mely mâr is
szâmbavehetô és még fokozhatö kivitelt mutât, megérdemelne. Legutöbb
fejlesztésére külön egyesûlet alakult Jaroslauban.
A méhészet a hajdani Lengyelorszâg kelcti részében ôsidôk öta kedvclt
mellékâga volt a mezei gazdasâgnak. A miöta azonban a viaszgyertyât egyéb
vilâgitô anyagok majdnem teljesen kiszoritottâk és a miöta a méz-sôr megszûnt
a jobbmôdûak âltalân kedvelt itala lenni, azöta a méhészet hanyatlâsnak induit,
melybôl csak az utöbbi két évtized alatt kczd kissé follendûlni, fôkép a galicziai
méhész-egyesulet munkâssâga folytân. Az 1890. évi ôsszeirâs szerint 261.047
kas volt az orszâgban, melyeknek jôval nagyobb része a Lembergtôl keletrc
fekvô keruletekre esik a Dnieszter bal partja és az orszâg éjszaki hatâra között.
Ugyane keruletekben tcrmesztik fôkép a tatârkât. Méhészettel leginkâbb a
paraszt birtokosok, néptanitôk és falusi papok foglalkoznak.
Emlitsük meg végul a mezei gazdasâgnak azon egyik mellékâgât, mely
az összes lengyel tartomânyokban jôvedclmezôségére valö tekintet nélkûl
hagyomânyos és kivâlô gondozâsban részesûl, ûgy mint a lôtenyésztést, mely-
nek Galicziâban még ma is igen nagy a fontossâga. E fontossâgnak az orszâg
tôrténelme adja meg a magyarâzatât. A hajdani Lengyelorszâg tâgas rônâin
a lovassâgnak természetszeruen kivâlô szerep jutott, s igy az mindenha fô
alkotô része volt a lengyel hadseregeknek. E mellett egészen az utôbbi idôkig,
vagyis a mig az orszâg politikai ônâllôsâga meg nem szûnt, minden nemes
ember lôhâton volt kôteles hadiszolgâlatot teljesiteni. Utazni és vadâszni is
tôbbnyire lôhâton szoktak. A lônak mint nyerges âllatnak ez âltalânos és
majdnem âllandô hasznâlata a lôtenyésztés fejlesztésére csak kedvezôcn hathatott
s egyûttal azon tulajdonsâgok kialakûlâsât okozta, melyek a régi lengyel lônak
jelességeiként oly hircsek és különösen hâtaslônak valö alkalmas voltâban, nagy
gyorsasâgâban és kitartâsâban âllanak. Ehhez jâriilt még, hogy a XVI. és
XVII. szâzad folyamân a tôrôkôk és tatârok eilen vivott küzdelmek alatt az
eredeti parlagi faj keleti vérrel valö erôs keveredés ûtjân nemesbedett. Egyes
nyugati fajtâkkal, nevezetesen a spanyol és friz lovakkal valö vérkeveredésnek
mâr jôval csekélyebb fontossâgot kell tulajdonitani. A XVIII. szâzad folyamân
azonban a lengyel lö az idôkôzben vâltozott kôrûlmények kôvetkeztében sokat
veszitett hajdani jelességeibôl. Mindazonâltal nemcsak nagyobb ménesekben,
hanem a ncmesi birtokokon is egyâltalân nagyon szeretik tenyészteni ma is.
Szâzadunk elejének nagy hadjâratai alatt az czektôl megkimélt Galiczia âllandôn
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (2), Band 19/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Galiczia (2)
- Band
- 19/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1898
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 456
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch