Seite - 822 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

822 Krasnén és Brodyn át vonhatunk. E határvonal mentén vonúl el változó szélességben a föiitebb leírt átmeneti zóna, melyról még meg kell említeni, hogy annale a podoliai fensíktól elváló s éjszakkeletre fordúló része azokból a meglehetósen magas és széles dombhátakból áll, melyek sora az európai vízválasztót alkotja. A szármata tájhoz tartozó sok terúleten s kivált a hajdani sandomiri vadonban majdnem egészen elpusztították az erdóket (Krakó, Wieliczka. Dabrowa, Mielec, Ropezyce, Pilzno, Rzeszów kerületekben), a melyek helyét aztán többnyire futóhomok foglalta el, más vidékeken azonban sok az erdó még ma is (Chrzanów, Tarnobrzeg, Nisko, Rawa, Sokal, Kamionka, Brody kerületekben), de ezek az erdók a külünféle helyi korúlmények hatása alatt természetesen külonféle alakúlatúak, valamint gazdasági állapotuk is nagyon külonféle. Mindeneseti-e legnagyobb itt a talajalakúlat hatása. E táj nagyobbik felét a majd száraz s így többnyire terméketlen, majd nedves, söt idónként elárasztott s így mocsaras homoktalaj foglalja el; kisebbik felén ellenben a talaj homokos agyag, igen csekély emelkedésekkel, melyek ritkán dombo- rodnak föl halmokká; ezek az emelkedések részben morena-képzódmények, részben a harmad korbeli alakúlatok maradványai. Az itt jellemzett talajsajátságoknak megfelelöen e vidéken az erdók leg- nagyobb része erdeifenyú, a mély fanem kozé gyakran elegyedik a tölgy, a fekete éger, nyír, kóris és a szil; ezek kozúl azonban az elsó kettó sokszor tobbségre is emelkedik, vagy épen tiszta erdóségeket alkot ott, a hol a talaj tartalmassága és osszetétele a megjclölt fanemek tenyészetének kedvez. Ide az alföldre a lúczfenyú és a jegenyefenyú ritkán téved le; így lúczot néhol még lát az ember pl. Tarnow mellett Zdzaryban, a jegenyefenyút pedig a morenák halmain Kamieñ mellett (Nisko kerúletben). A száraz homoktalajon még ott is, hol az alomgyújtést nem gyakorolják, igen nyomorúltak az erdeifenyvesek, mert a kártékony rovarok által gyakran látogatott fák gyér koronái csak kevéssé bírják beárnyékolni a világosbarna túlevelekkel szónyegszerúen födött talajt; a meglett koruk daczára vékony gyönge fák között alig látni valami zöldet; új nemzedék alig lép föl valahol s még a Leucobryum glaucum halványzoldje sem ötlik gyakran szembe. Igen gyakran még erósebben kigyérúl az erdó, emelkedettebb helyeken a tülevéllel gyéren behintett talajt a kékes rénzuzmó gyepesíti be, az erdeifenyú mind satnyábban nó, mígnem az erdóségtól körul övezett homokbuczkákon való- sággal nyomorékká törpül s még annyi levelet sem hajt és hint maga alá,