Seite - 823 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

823 liogy a mindenünnen elókandikáló sivár homokot meg tudná kötni. Itt a környezö erdöt is csak kiméletes szálalással szabad használni, mert a talaj- takarónak nagyobb mértékú megszakítása vagy eltávolítása futóhomok kelet- kezésének veszedelmével fenyeget. Az erdeifenyú a csak valamivel is jobb, ámbár még mindig szegény homokon is jobban fejlódik. A fák gyorsabban nónek, koronájuk súrúbb s az ekként jobban beárnyékolt talajt nagyobbára zöld moharéteg borítja, többnyire súrún benóve fekete- vagy ligetesebb erdórészletekben vörösfenyiivel, melyek- hez gyakran szegódik társúl a kerek levelú vagy az ernyós kortika (Piróla, Chimophila); még ritkásabb helyeket pedig az Erica foglal el. A meglett korú, vágható erdórészekben igen gyakori az új nemzedék; nem ritkán látni boróka- bokrot, többször tölgygyel bevetödött foltokat, melyekböl kelló gondozás mcllett egész tölgyesek nevekednének, a mit azonban nem igen szorgalmaznak, mert az itt nött tölgy fája az erdeifenyúinél is kevésbbé értékes. A magtermö évek az itteni fenyvesekben nem igen szabályosan következnek egymásra; gyérebb magterméskor pedig az új nemzedéket a hanga és más gyomok nem ritkán a teljes elnyomás veszedelmével fenyegetik; ha azonban az ember segítségokre van, vagy épen mesterséges úton létesúl a folújúlás, akkor a cscmeték gyorsan növekednek. Egészen másféle erdók vannak keleten a Szan kórnyékén elterúló lapá- lyokon. Az agyagos homok talajon erósebb a tenyészet és még változatosabb ott, a hol mélyebb fckvés kovetkeztében nedves vagy igen mocsaras a talaj, vagy a hol a különben egyenletes folszínú talajon lassú folyású víz kigyódzik át, mely helyenként egészen átitatja a foldet, tózeges ingoványokat alkot s azokat tavaszszal vagy esös nyáron át egészen elárasztja. ítt az erdeifenyú a szárazabb helyeken pompás elegyetlen erdórészeket alkot, melyekben nem ritkán óriási, bár hibás novésú, vagy villámtól sújtott törzseket láthatni. Ezek az elvénhedt, de mindamellett gyakran jó eróben levó fák azoknak az erdóknek maradványai, melyek Danzig számára azelótt a hires lengyel erdeifenyúfát szolgáltatták. Az itteni agyagos homok talajon sem ritka jelenség, hogy a vén erdeifenyúk közt számos egészen fiatal tölgy túnik eló, a mi annál meglepóbb, mert messze- földön nem látni egyebet fenyvesnél. A kevésbbé súrú s homokosabb talajú erdórészekben, többnyire a lankás lejtökön, a különben egyhangú erdeifenyves ékessége gyanánt sok helyt mutatkozik a rozmarinlevelú henye boroszlán (Daphne cneomm), melynek sótétpiros virágai kábító illatot árasztanak. Termékeny terúleteken az erdeifenyú tobbé-kevésbbé körissel, szillel s külö-